Az ókori civilizációk történetében elsőként III. Ramszesz fáraó (kb. Kr. e. 1184–1155) idejéből maradtak fenn írásos források arról, amint a Királyok völgyében dolgozó munkások szüntették be a munkát, mert nem kapták meg a nekik járó fizetséget, azaz természetbeni ellátmányukat. (Az uralkodók a Kr. e. XVI. századtól kezdődően Théba városában átellenben, a ma Királyok völgyének nevezett sziklás területen temetkeztek; az új sziklasírok kivájásához rengeteg munkás szükségeltetett, így a fáraók temetkezési helyéhez közel egyfajta munkatelepet alakítottak ki a dolgozók számára.)
III. Ramszesz uralkodásának 29. évében az előző esztendők háborúi kimerítették Egyiptom erőforrásait, ráadásul a belpolitikai helyzet is egyre bizonytalanabbá vált, Amon papjai ugyanis egyre nagyobb hatalomra tettek szert. Ugyanakkor az államapparátus korrupciójára jó példa az első feljegyzett tüntetés története, aminek főszereplői a Deir el-Medinében dolgozó munkások. A történtekről egy írnok számolt be feljegyzéseiben. A munkások elégedetlenségének oka az volt, hogy rendszertelenül kapták meg ellátmányukat, ám felháborodásukat a tisztviselők fenyegetésekkel, és mindenféle ígéretekkel próbálták csillapítani. Íme egy részlet az úgynevezett Torinói Sztrájkpapírusz (lásd kis képünk) szövegéből:
A 29. uralkodási év sarjadás (tél) 2. hónapja . . . nap.
A munkáscsoportok felvonulása ezen a napon a temető öt őrállomásához, mondván: »Éhesek vagyunk! l8 nap telt el a hónapból!« Leültek Menheperré (III. Thotmesz) temploma végébe. A zárt (?) sír írnokának, két csoportvezetőnek és két tisztnek a jövetele. Így kiáltottak nekik: »Gyertek be!« Ők nagy esküdözéseket tettek, mondván: »Ti gyertek! Dolgunk van a fáraóval – élet, üdv, egészség.« Időzés ezen a helyen, alvás a temetőben.
A munkások tehát elhagyták munkahelyüket, behatoltak a régi királyok halotti templomainak körzetébe, letelepedtek és ott töltötték az éjszakát. A napló szerint a következő napokban még inkább növekedett a feszültség, a dolgozók behatoltak a Ramesszeum épületébe is. A helyi hatóságok kezéből kisiklott az ellenőrzés, így kénytelenek voltak jelenteni az eseményeket a város kormányzójának. Az írnok így írja le a tüntetők szavait:
Az éhség és a szomjúság elől jöttünk ide. Nincs ruha, nincs kenőcs, nincs hal, nincs növény (főzelék). Küldjetek a fáraóhoz – élet, üdv, egészség –, a mi jóságos urunkhoz ezek miatt. Küldjetek ezenkívül a vezírhez, a mi főnökünkhöz, hogy készítsenek ellátmányt részünkre.
Érdekesek a vezér békítő, az állam szegénységére hivatkozó mondatai: „…Ami a ti beszédeteket illeti: »Ne rabold el a mi ellátmányunkat«, hát én, a vezír, azért adok, hogy elvegyem? Nem adtam-e meg azt, amit a hozzám hasonló? Mégha nem is volt a csűrökben, én azért adtam nektek azt, amit találtam.” A vezír beszéde után a temető írnoka kifizette a munkások fizetségének a felét…
Kákosy László: Ré fiai
Kákosy László: „Küldjetek a fáraóhoz!” Sztrájk III. Ramszesz korában
Harmatta János (szerk.): Ókori Keleti Történeti Chrestomathia
William Edgerton: The Strikes in Ramses III’s Twenty-Ninth Year (Journal of Near Eastern Studies. 10.3 (1951), 137-145.)
