A végtelen jelét, a híres fekvő nyolcast (∞) John Wallis anglikán teológus, püspök, oxfordi matematikus, a Royal Society alapító tagja ábrázolta először az 1665-ben megjelent Arithmetica infinitorum című művében. Az ezret jelentő római M helyett esetenként alkalmazott jelsorozatból (lásd balra) alakította ki ezt a jelet. Ha valaki gyorsan, kapkodva írta le ezt a jelet, akkor ilyen forma keletkezett – s ez maradt meg azóta is. A fekvő nyolcas tudományosabb elnevezése negyedrendű görbe, görög eredetű szóval lemniszkáta – a lémniszkosz (’gyapjúszalag’) szóból.
A végtelen szimbólumaként – a kör és a labirintus mellett – már az ókori Egyiptomban (majd később a görögöknél) feltűnt az uroborosz (ouroborosz), a saját farkába harapó kígyó (vagy sárkány). A hinduknál Ananta, a kígyók ezerfejű uralkodója a végtelen (és a termékenység jelképe; tekervényei a világtengelyt veszik körül).
Íme néhány példa a fekvő nyolcas jelre:
Ajánlott olvasmányok:
John D. Barrow: A végtelen könyve
Sain Márton: Nincs királyi út. Matematikatörténet
Vekerdi László: Az újkori matematika és fizika megszületése
