Keveset emlegetik az Apollo-10 küldetését, pedig elengedhetetlenül fontos adatokat gyűjtöttek, hogy később az Apollo-11 legénysége a felszínre is léphessen. Az 1969. május 18-án indított gép egyik legfontosabb parancsa volt, hogy semmiképp se szálljanak le a Holdra.
Az Apollo programok kétségtelenül mérföldkőnek számítottak az űrkutatásban. Az említett űrhajóval Thomas Stafford, Eugene Cernan és John Young közelítették meg a Holdat, két kijelölt űrhajós pedig pontosan 15 kilométerre a felszín közelébe is repült.
Az akkori döntéshez hozzáfűzték, még további tesztekre volna szükség, és a holdkomp szoftvere sem volt teljes ahhoz, hogy a felszínre is léphessenek. Egyszerűen nem kockáztathattak. A holdkomppal való sikeres megközelítés után visszaszálltak az űrhajóba, a kompot pedig a tervnek megfelelően leválasztották, majd a világűrben hagyták.
2011-ben lett figyelmes egy csillagász a magára hagyottan sodródó holdkompra. Ekkor jött az ötlet, hogy a benne rejlő adatokkal kiszámolják, képesek lettek-e volna már akkor a történelem egyik legfontosabb lépésére. Mivel megvoltak a Luminaryből az Apollo-10 előtti és későbbi verziók is, így minden adott volt a válasz megtalálásához. Igaz kézzel kellett begépelniük több ezer oldalnyi gépi kódú programot.
Mike Steward űrszoftvermérnök vette magára a feladatot, aki talált pár feljegyzést és egy táblázatot is, amely a holdkomp számítógépének memóriaállapotait is rögzítette, ezzel pedig rekonstruálni tudta a fejlettebb szoftverekkel a manővert. Mikor egy napjainkban is használt holdrászállás-szimulátorba is betöltötték a kapott adatokat egyértelmű lett, hogy igen, már akkor sikeresen landolhattak volna a Hold felszínén az Apollo-10 űrprogramban.
