A legfontosabb tény, hogy nem római számokról beszélünk ilyenkor, bár az ő változatuk lett ismert a földön.
Számtalan alkalommal hangoztatták a tudósok, kutatók, hogy az arab számok megnevezése sem teljesen pontos, hiszen ott is indiai eredetű szimbólumokról beszélünk, és hasonlóképp a római számoknál is a szomszédos népeket kell dicséri.
Már i.e. 900 körül használhatott ehhez hasonló jelöléseket az etruszk népcsoport, igaz ők pont fordítva dolgoztak.
A rómaiak első körben azon változtattak, hogy ne jobbról balra haladjanak a számolással, és nagy előrelépésnek számított az is, hogy bizonyos összegeknél új szimbólumok összegezték a számokat. Ezáltal nem kellett végtelen hosszú sorokat írni, elég volt az X, vagy éppen egy M betű a megjelölésre.
Ennek pontosítása Augustus császár idején történt, azóta is ezek alapján működnek a római számok, bár kiemelhetünk egy módosítást. Akkoriban ugyanis az órán a IV-es számot négy vonallal jelöltek (IIII), ugyanis az “IV” a Jupiter szó rövidítése is, így ennek összekeverése végett szükséges volt a változtatás.
