118 évet kellett várni, hogy az első országtól az utolsóig mindenhol kapjanak szavazati jogot a nők. Új-Zélandon tették meg az első lépést.

Az ott működő nőmozgalom vezetője, Kate Sheppard érte el, hogy 1893-tól a nők is leadhassák voksukat. Ezek után egymást követték a törvénymódosítások: 1902-ben Ausztrália, 1906-ban és 1907-ben Finnország és Norvégia is meghozta ezt a döntést.

Kate Sheppard politikus (1847-1934)

1910-től Európa több országában is követték a példát, bár számos helyen komoly korlátozások vonatkoztak az asszonyokra. Helyenként életkorhoz kötötték, volt, ahol a származás tette lehetővé a szavazati jogot, máshol a vallás került előtérbe ebben az esetben.

Magyarországon 1918-ban hozták az ezzel kapcsolatos első törvényt, bár ahhoz, hogy egyformán, korlátozás nélkül minden nő szavazhasson, 1945-ig kellett várni.

Az 1950-es évektől még a közel-keleti, az afrikai országokban is elfogadták az újnak számító törvényeket, de volt, ahol ez a „modern korban” sem volt egyértelmű. Az utolsó helyekre Bahrein 2002-ben, majd az Egyesült Arab Emirátus 2006-ban került, végül pedig Szaúd-Arábia is csatlakozott 2011-ben, olyan törvénymódosítást végrehajtva, miszerint nők is hozhatnak politikai döntéseket.