Egyértelmű, hogy számos fényképezőgépet, hozzájuk tartozó objektívet és más készüléket vittek magukkal a holdraszálláskor, de ezek sosem kerültek vissza.

A dokumentálásra és a holdfelszíni fotózásra, az átalakított Hasselblad EL500-as fényképezőgépeket választották. Ezeknél külön van a fényképezőgép és a filmtekercseket befogadó cserélhető filmkazetta. Úgy tervezték, hogy ultramagas geometriai hűséget biztosítson, ezáltal végezni lehetett pontos méréseket a felvételeknek köszönhetően. Szintén fontos követelmény volt, hogy az objektívnek és a fényképezőgépnek is ellen kell állnia nagyjából 140 Celsius fokos napsütésnek. Ezek miatt méretükben sem voltak kicsik.

Viszont sokkal fontosabb volt a visszaindulásnál, hogy legyen elég hely a gépen a tudomány számára pótolhatatlan kőzeteknek, így még ma is a holdon vannak a használt Hasselblad eszközök.

Érdekesség, hogy még indulás előtt közel 200 felvételhez szükséges színes és fekete-fehér filmtekercsekkel töltötték meg ezeket az eszközöket, mégis az első ember látott földkeltéről készült fotó fekete-fehér. Erre az a magyarázat, hogy az Apollo-8 legénységénél csak ilyen filmet tartalmazó kazetta volt az adott pillanatban. Mire megtalálták a színes tekercset, és elkészült a világhírű kép, már jóval távolabb járt a föld a holdtól.

A földkelte, 1968 december 24-én

Az eseményt egy hangfelvétel is megörökítette, aminek a segítségével közvetlenül követhetőek az események.

“Borman: Istenem! Nézd csak azt a képet! Most jön fel a Föld. Hű, nem csinos?
Anders: Hé, ne fotózz, nincsen benne a menetrendben.
Borman: (nevetve) Van színes filmed, Jim?
Anders: Add ide, légy szíves, azt a színes tekercset…”

Előző cikkHogy készült az első portré?
Következő cikkKülönleges szellemcápára leltek Új-Zélandnál