Mindenki ismeri a mondást, hogy Minden út Rómába vezet, ám mai értelmében ez (természetesen) nem igaz. Manapság is használt formájában a neves francia költő, La Fontaine írta le először A békebíró, az ápoló és a remete (Le juge arbitre, l’hospitalier et le solitaire) című meséjében:
Három szent, egyaránt keresve üdvüket
egyforma lelkesen egy cél felé siet.
Ám útjuk mégsem egy, mindegyik küzd, de máshol.
Tudván, hogy minden út Rómába visz, eképp
a három vetélkedőnk külön ösvényre lép.
A minden út Rómába visz francia megfelelője: tout chemins vont à Rome, a kifejezés latinra fordítva: Omnes viae Romam ducunt.
Évszázadokkal korábban, 1175-ben Alain de Lille francia cisztercita atya, költő így írt Liber parabolarum című művében:
Mille viae ducunt homines per saecula Romam Qui Dominum toto quaerere corde volunt. (Ezernyi út vezeti az embereket az évszázadok lefolyta alatt Rómába, akik teljes szívükkel az Urat akarják keresni.) Tehát téves az az elképzelés, hogy a mondás a római birodalom úthálózatára vonatkozott volna; az eredeti jelentéstartalma szerint a lelkek különböző úton is eljuthatnak Istenhez. Voltaképpen azonban La Fontaine mondata vált közkeletűvé és hivatkoznak rá sokan – rosszul.
(Képünkön a via Appia antikvitás kori illusztrációja látható.)
