A szabadságharc bukása után sokan emigráltak, köztük Koszt Márton is. Ő Amerikában kapta meg az állampolgárságot.
Ezek után 1853 nyarán egy hosszabb utazásra indult Törökországba, ami sajnos komoly bonyodalmat okozott. Szmira városában az osztrákok elfogták, bilincsben vezették el a Hussar hadihajóra.
A hír hamar elterjedt és komoly felháborodást keltett a városban. Olyannyira, hogy kisebb zavargások is kialakultak. Tény, a törökök sem kedvelték akkor jobban az osztrákokat, mint a honfitársak.
Pont azokban a napokban kötött ki ott a Saint Louis hadikorvett, melynek a neves Duncan Nathaniel Ingraham volt a kapitánya. Ő késlekedés nélkül az osztrák főkonzulhoz ment annak reményében, hogy átadják neki az amerikai állampolgárt. Kérését elutasították.
A kapitány elszántságát mi sem mutatja jobban, mint, hogy július 2-án hajóját egyenesen az osztrákok közé irányította, majd közölte, kénytelen lesz tűzparancsot kiadni ha nem változtatnak döntésükön. Még a lőrések ablakain is látszottak a tüzelésre készülő ágyúk, ezzel is mutatva határozott döntését. Aznap délután 4 óráig hagyott időt a döntéshozóknak.
A terve bevált, az osztrák konzul még aznap kiadatta Kosztát a semleges Franciaország szmirnai konzuljának, majd átkísértek az említett hadikorvett fedélzetére.
Ugyan Ausztria amerikai nagykövete elégtételt követelt az eset után, de a nemzetközi jogokat figyelembe véve az amerikai külügyminiszter könnyen elhárította kérését, hiszen Koszt Márton amerikaiként volt feltüntetve.
Még az Amerikai Egyesült Államok kongresszusa is köszönetét fejezte ki Duncan Nathaniel Ingrahamnak cselekedetéért, külön kitüntetésben részesítették.
