A középkor folyamán több olyan pápa is tevékenykedett a katolikus egyház élén, akik kevés dicsőséget hoztak elődeikre. Köztük találhatjuk IX. Benedek pápát, aki arról (is) híres, hogy egyedüliként háromszor is ült Szent Péter trónján, és aki – szintén egyedülálló módon a pápaság történetében – eladta a pápai címet.
Az eredetileg Teofilatto (lat. Theophylactus) néven született tusculumi gróf nagyon fiatalon, mindössze tizennyolc évesen került a Vatikán élére – nem mindenki örömére. Volt olyan utódja, aki szerint pápaként „aljas, gonosz és utálatos volt”, ráadásul eléggé erkölcstelen életet élt. Folytatta elődei politikáját, akik a német császár támogatását élvezték, így kerülhetett sor arra, hogy ellenfelei megpróbálták megölni a Szent Péter-bazilikában. A hatalomba II. Konrád német-római császár segítette vissza, igaz, második regnálása alig két hónapig tartott, mivel 1045 májusának elején lemondott a katolikus egyház éléről, mert meg akart házasodni: el akarta venni unokahúgát, ezért eladta a pápai címet keresztapjának, Johannes Gratianus arcpresbiternek (aki VI. Gergely pápaként lépett Szent Péter örökébe). Benedek azonban egy év múlva meggondolta magát és vissza kívánt térni, ám közben ellenfelei ellenpápát választottak III. Szilveszter személyében, így az a különös helyzet állt elő, hogy egy időben egyszerre három pápa ténykedett az egyház élén. A fiatal IX. Benedeknek végül 1048-ban a német császár nyomásgyakorlására kellett távoznia tisztségéből, azaz egészen pontosan Bonifác toszkán őrgróf űzte el Rómából – immáron végleg.
