Hiába aprók, valóban mutatványokra kényszerítették ezeket az állatokat, igaz, leginkább az órák készítésében, felépítésük pontosításában volt fontos szerepük.
A 16. században az órásmesterek ugyanis velük gyakoroltak és ezekkel az állatokkal bizonyították rátermettségüket, pontosabban, hogy apró dolgokat is képesek precízen mozgatni, használni. Saját tudásának bizonyítására először Mark Scaliot használt bolhákat.
A londoni órásmester egy 11 részből összeállított miniatűr zárat készített, amelyet csak egy icipici kulccsal lehetett kinyitni. Az attrakció része az volt, hogy a működését egy bolhával prezentálta. Vékonyka láncot kötött a kulcsra, a lánc másik végét pedig a bolha nyakéba akasztotta, így az állat húzta meg a kulcsot, amely nyitotta a zárat.
Az akkori higiéniai állapotok könnyen lehetővé tették, hogy bárki beszerezze a “saját” bolháit, így sokan kezdtek bele a velük való közös munkába. Voltak akik icipici szekerek elé fogatták őket, mások külön miniatűr színpadot is építettek nekik. Persze az állatok nem önszántukból cselekedtek, a láncrávert bolhák közel sem vezényszóra, sokkal inkább ösztönből mozgatták a láncokat.
A 19. században már népszerűnek nevezhették a bolhacirkuszokat, számos vásáron látni lehetett őket. Legtovább Manchesterben lehetett ilyet látni, még a 20. század közepén is nagy tömeget vonzott. A legkíváncsiabbak ma is találhatnak felvételeket a világhálón “cirkuszi” bolhákról.
