Kicsivel több mint száz éve, 1908-ban fedezték fel az egykori krétai civilizáció egyik legjelentősebb településén, Phaisztoszban azt az agyagpajzsot, amely feltehetően a Kr. e. XVIII. század végéről származik. A rejtélyes, hieroglifaszerű jelekkel mindkét oldalán teleírt kerek, 16 cm átmérőjű égetett agyagkorongon spirálszerűen elrendezett, 241 darab, de csak 45 különböző jelet egyesével, pecsétszerűen nyomták az agyagba.
A szakértők sokáig hiába próbálták megfejteni a mintegy négyezer éves jelek értelmét, már az sem egyértelmű, hogy kívülről befelé vagy fordítva, belülről kifelé kell-e olvasni. Mindenesetre az elmúlt évtizedben előbb egy görög kutató állt elő megfejtésével, majd öt évvel ezelőtt egy magyar származású amerikai tudós is bejelentette, hogy megfejtette a rejtélyes, sokak szemében csak az „első nyomtatott szöveget” jelentő leletet.
2014-ben Gareth Owens állította, hogy kutatása során sikerült azonosítania az anya és a fontos asszony szavakat. Szerinte a korongon látható jelek egy anyához szóló imádságot formáznak, azaz vallási felirat. Később úgy vélte, hogy a szöveg tulajdonképpen himnusz Astarte, a szerelem krétai istennőjéhez.
Pár évvel később Révész Péter informatikus rukkolt elő a saját megfejtésével. A Lincoln Egyetem tudósa a magyar rovásírást vette alapul; szerinte is ima található a korong mindkét oldalán, azonban azok a Napisten (és nem a szerelem istennője) segítségét kérik a minósziak számára.
Az évtizedek során a leletet értelmezték már naptárként, csillagászati eszközként, de volt, aki egy társasjáték kicsinyített változataként tekintett rá.
