Élete
Munkássága
Severo Ochoa spanyol-amerikai biokémikus volt. 1959-ben Arthur Kornberg-el megosztva fiziológiai és orvostudományi Nobel-díjat kapott „az RNS és a DNS szintetizálásáért”.
Severo Ochoa a spanyol Asturias tartományban, Luarcában született. Apja, Severo Manuel Ochoa ügyvéd és üzletember meghalt, amikor Severo Ochoa hét éves volt. Ezt követően édesanyjával, Carmen de Albornozval Málagába költözött. Ott járt iskolába, 1921-ben érettségizett. A biológia iránti érdeklődését a spanyol neurológus és Nobel-díjas Santiago Ramón y Cajal munkája ösztönözte. 1923-ban Ochoa a Madridi Egyetem Orvosi Karára ment, ahol abban reménykedett, hogy Cajal-lal dolgozhat együtt, de utóbbi már otthagyta az egyetemet. 1929-ben Ochoa kitüntetéssel végzett.
Tanulmányai befejezése után egy kétéves ösztöndíj lehetővé tette Ochoa számára, hogy Otto Meyerhof mellett kutasson a heidelbergi Kaiser Wilhelm Orvosi Kutatóintézetben, ahol 1929-től az izmok biokémiájával és fiziológiájával foglalkozott. 1931-ben a Madridi Egyetemen kapott állást, de nem sokkal ezután Londonba ment. 1941-ig Ochoa különböző pozíciókat töltött be, és számos helyen dolgozott együtt különböző tudósokkal. Aztán az Egyesült Államokba ment. Ott dolgozott több egyetemen, míg végül a biokémia adjunktusa (1945), a farmakológia professzora (1946), a biokémia professzora (1954) és a New York-i Egyetem Orvostudományi Karának biokémiai tanszékének igazgatója lett.
Az Ochoa elsősorban a biológiai oxidáció enzimatikus folyamataival, valamint az energiatermeléssel és -transzferrel foglalkozott. Nagyban hozzájárult a szénhidrát- és zsírsav-anyagcsere, a szén-dioxid egyensúly és a nukleinsav bioszintézis ismeretéhez. Kutatásai kiterjedtek a B1-vitamin biológiai funkciójára, az oxidatív foszforilációra, a glükonsav és a piroszőlősav karboxilezésére, a piridin nukleotid fotokémiai redukciójára a fotoszintézisben, a citromsavciklus kulcsenzimére, a polinukleotid foszforilázra (PNPase) és a genetikai kódra.
1959-ben Arthur Kornberggel együtt megkapta az élettani és orvosi Nobel-díjat az RNS és DNS biológiai szintézisének mechanizmusának felfedezéséért.
Ochoa Spanyolországba való visszatéréséig folytatta a fehérjeszintézissel és az RNS-reprodukcióval kapcsolatos kutatásait. Segített megfejteni a genetikai kódot.
Ochoa 1977-től az NDK Tudományos Akadémia külföldi tagja, 1958-tól pedig a Német Természettudományi Akadémia Leopoldina tagja. 1957-ben beválasztották az Amerikai Művészeti és Tudományos Akadémiára és a Nemzeti Tudományos Akadémiára. 1961 óta tagja az Amerikai Filozófiai Társaságnak. 1963-ban Paul Karrer előadást tartott. 1979-ben megkapta az Országos Tudományos Érmet.
1956-ban amerikai állampolgár lett. 1985-ben Ochoa visszatért Spanyolországba, ahol a spanyol tudománypolitika tanácsadójaként dolgozott. Ochoa 1993-ban halt meg Madridban. Tiszteletére kutatóintézetet neveztek el róla.
