Élete
Munkássága
Alfred Day Hershey amerikai kémikus, biokémikus, mikrobiológus, genetikus, sejtbiológus volt. 1969-ben Max Delbrück-el és Salvador Luria-val fiziológiai és orvostudományi Nobel-díjat kapott „a vírusok genetikájának és szaporodásának kutatásáért”. A molekuláris biológia egyik úttörője volt.
Hershey 1926 és 1930 között kémiát tanult, majd kutatóasszisztensként dolgozott a Michigani Egyetem Michigan-State College-ban, és ott doktorált 1934-ben baktériumokról szóló disszertációjával. Ezután a St. Louis-i Washington Egyetemen dolgozott. 1950-ben a Washingtoni Carnegie Intézet genetikai tanszékére költözött Cold Spring Harbor-ban, New York államban. 1962-ben az intézet igazgatója lett.
A Hershey-Chase kísérletként ismertté vált kutatással Hershey és Martha Chase tisztázták, hogy a genetikai információt a dezoxiribonukleinsav (DNS) kódolja, nem pedig a fehérjék. Ezt a bizonyítékot radioaktívan jelölt bakteriofágokkal (T2 bakteriofág, az Escherichia vírus T4 egyik altípusa) végzett munkával sikerült elérni, amelyek DNS-üket bejuttatják a baktériumsejtekbe, és ezeken keresztül képesek szaporodni a baktériumban.
Hersheynek a vírus célpontjai megfertőzésére való képességét befolyásoló tényezőkről végzett munkája felkeltette Max Delbrück és Salvador Luria fágkutatók figyelmét.
1943-ban Delbrück meghívta Hersheyt a Vanderbilt Egyetemre, hogy megvitassa fágkutatásait. Luriával együtt ők alkotnák a kutatók informális hálózatának magját, amelyet „a Phage csoportnak” neveznek. Három évvel később Hershey és Delbrück egymástól függetlenül felfedezték, hogy a bakteriofág különböző törzsei egyaránt képesek genetikai anyagot cserélni, amikor ugyanazt a baktériumsejtet fertőzik meg. Ez a folyamat mindkét forrásból származó genetikai anyagot tartalmazó hibrid fágokat eredményez, amelyeket Hershey „genetikai rekombinációnak” nevezett.
Hershey 1950-ben hagyta el a Washington Egyetemet a Washingtoni Carnegie Intézet genetikai tanszékére, amely a Cold Spring Harbor Laboratory elődje. Két évvel később ő és Martha Chase végrehajtották a híres Hershey–Chase, vagyis a „Waring Blender” kísérletet. Munkájuk megerősítette, hogy a DNS, nem a fehérje az élet genetikai anyaga.
1958-ban Hershey Albert Lasker-díjat kapott az alapvető orvosi kutatásokért, 1965-ben pedig a Kimber Genetics Awardot. 1958-ban a Nemzeti Tudományos Akadémia, 1959-ben pedig az Amerikai Művészeti és Tudományos Akadémia tagjává választották. 1969-ben Hershey elnyerte az fiziológiai és orvostudományi Nobel-díjat Salvador Edward Luria és Max Delbrück mellett.
