Az elmúlt évszázadok során rengeteg – mai szemmel nézve legalábbis – meghökkentő törvény, előírás és rendelkezés született Angliában. Manapság is makacsul tartja magát az a hit, hogy tilos meghalni az (angol) parlamentben. De vajon igaz ez?
A parlamentben való elhalálozás gondolata valószínűleg abból az elképzelésből fakad, hogy ha valaki egy királyi palota területén huny el, akkor állami temetésre jogosult. Azonban ilyen törvényi előírás nem létezik, és nem szerepel ilyen kitétel a Képviselőház (House of Commons) rendelkezései között sem – ráadásul az állami temetések sem kötelezőek.
Napjainkig négy olyan halálesetről tudni, amikor valaki a Westminster Palota területén hunyt el: Guy Fawkes (1570–1606), a híres lőpor-összeesküvés vezetője és Sir Walter Raleigh (1552–1618) költő, felfedező és udvaronc a kivégzés sorsára jutott. (Őt az úgynevezett Régi Palotában küldték a másvilágra, a mostani épületegyüttes az Új Palota, amit egy 1834-es tűzvész után építettek.)
Spencer Perceval (1762–1812) is itt halt, az egyetlen olyan brit miniszterelnökként, aki merénylet áldozata lett: lelőtték a Képviselőház előcsarnokában. Sir Alfred Billson (1839–1907) akkor esett össze holtan, amikor éppen egy törvénytervezet kapcsán szavazott.
Egyikőjük sem kapott állami temetést, Spencer Percevalt – özvegye kérésének megfelelően – családi körben búcsúztatták el.
Vannak települések, ahol valóban tilos meghalni
Érdekesség, hogy napjainkban több ország több településén is tilos meghalni: a Kr. e. V. században Délosz szigetén vallási okokból tiltották az elhalálozást, napjainkban ugyanezen okból a japán Itsukushima szigetén is sem „engedélyezett”. A spanyolországi Lanjarón, a brazil Biritiba-Mirim, a francia Le Lavandau, Cugnaux és Sarpourenx városában pedig a temetőkkel kapcsolatos szabályozás miatt tiltják a túlvilágra szenderülést. A norvég Spitzbergák fővárosa, Longyearbyen a temetést nem engedélyezi a családtagok számára.
