Élete
Munkássága
Max Henning Ludwig Delbrück német, amerikai genetikus, biofizikus. 1969-ben Alfred Hershey-vel és Salvador Luria-val megosztva fiziológiai és orvostudományi Nobel-díjat kapott „a vírusok genetikájának és szaporodásának kutatásáért”.
Delbrück kezdetben csillagászatot tanult a Göttingeni Egyetemen. Delbrück az újonnan felfedezett kvantummechanikán keresztül jutott el az elméleti fizikához. 1930-ban doktorált ezen a területen. A fizikai területen a kvantumelektrodinamika területén a Delbrück-szórás (nagy energiájú fotonok szórása az atommag Coulomb-terében elektron-pozitron párok létrehozása és megsemmisítése révén) az ő nevéhez fűződik.
Néhány külföldi tartózkodás után 1932-től a Kaiser Wilhelm Kémiai Intézetben dolgozott Berlin-Dahlemben, többek között Lise Meitner és Otto Hahn asszisztenseként. A civil intézet a nemzetiszocialista uralom alatt is megőrizte bizonyos fokú függetlenségét, és így vonzotta a nemzetközi kutatókat.
Niels Bohr javaslatára a biológiával foglalkozó interdiszciplináris munka felé fordult. 1935-ben Nikolai Timofejew-Ressowski genetikussal és Karl Günther Zimmer fizikussal közösen publikált egy munkát a génmutációkról, amelyben elsőként javasolták, hogy a géneket összetett atomcsoportoknak kell tekinteni. Így kezdődött a modern genetika.
1937-re a kutatásra gyakorolt politikai befolyás túlságosan nagyra nőtt ezért Delbrück kezdetben kutatómunkatársként emigrált az USA-ba. Ott kutatást végzett a Caltechnél. Amikor 1939 őszén az ösztöndíj elfogyott, kollégái erőfeszítései révén fizikaprofesszori címet kapott a nashville-i Vanderbilt Egyetemen. 1947-től Delbrück ismét a Caltech-nél dolgozott. Az 1940-es évek végén szorosan együttműködött Salvador Luriával, akivel többek között a bakteriofágok szaporodási folyamatát tárta fel a Luria-Delbrück kísérletben. Hamarosan információt cserélt Alfred Day Hershey-vel is. Vizsgálataikkal a három tudós megteremtette a modern molekuláris biológia és genetika alapjait. Ezért 1969-ben fiziológiai és orvosi Nobel-díjat kapott Hershey-vel és Luriával együtt.
1949-ben Delbrücket a Nemzeti Tudományos Akadémia, 1959-ben az Amerikai Művészeti és Tudományos Akadémia, 1978-ban pedig az Académie des Sciences tagjává választották. A Caltech biológiaprofesszoraként (1977-ig) több területen folytatta a kutatást. Az érzékszervi fiziológia mellett a kvantumkémiára és a mutációkra helyezték a hangsúlyt, például a Drosophila melanogaster gyümölcslégy esetében.
1947-ben Delbrück először utazott újra Németországba, de többet nem költözött vissza. Egyik első háború utáni tanítványa Németországban Carsten Bresch genetikus volt. 1958-tól a Delbrück megbízásából Bresch a Volkswagen Alapítvány támogatásával létrehozta a Kölni Egyetem Genetikai Intézetét. 1961 és 1963 között Delbrück kutatásokat végzett az új kölni intézetben, és segített annak létrehozásában. Ez az első németországi molekuláris genetika-orientált kutatóintézet mintaként szolgált más ilyen intézetek megalapításához. 1969-ben segítette a Konstanzi Egyetem biológia fakultását. 1963-ban a Leopoldina Tudományos Társaság tagjává választották, 1967-ben Gregor Mendel-éremmel tüntették ki. 1968-ban megkapta a szintén Mendelről elnevezett Genetikai Társaság Mendel-érmét.
Delbrück tágabb értelemben vett eredménye elsősorban a matematikai modellek és tudományos módszerek bevezetése volt a biológiában. Az interdiszciplinaritás és a tudományos közösség közötti nyitott együttműködés iránti felhívása, amelyet saját példájával is támogatott, szintén precedenst teremtett és elismerést hozott számára.
