Élete
Munkássága
Paul Adrien Maurice Dirac brit fizikus volt. Dirac a kvantummechanika társalapítója volt. 1933-ban Erwin Schrödinger-el megosztva fizikai Nobel-díjat kapott „az atomelmélet új hatékony formáinak felfedezéséért”. Egyik legfontosabb felfedezését az 1928-as Dirac-egyenlet írja le, amelyben Einstein speciális relativitáselmélete és a kvantummechanika került először össze. Ezzel az antianyag későbbi kimutatásának alapjait is lefektette.
Dirac először 1921-ben tanult villamosmérnöknek Bristolban, majd áttért a matematikára, és 1923-ban ösztöndíjat kapott a Cambridge-i Egyetemre, ahol Ralph Howard Fowlernél tanult. 1926-ban kvantummechanikai szakdolgozattal fejezte be tanulmányait.
1932 és 1969 között Dirac a Cambridge-i Egyetem Lucasian Matematika Tanszékének professzora volt. 1934-ben vendégprofesszorként szolgált az újonnan alapított Institute for Advanced Study-ban (Princetonban, New Jersey államban). 1937-ben feleségül vette Wigner Margitot, Wigner Jenő fizikus nővérét. A második világháború alatt Dirac urándúsító gázcentrifugákon dolgozott. 1970-től a Floridai Állami Egyetemen dolgozott.
1926-ban kidolgozta a kvantummechanika absztrakt változatát („transzformációs elmélet”), amely speciális esetként tartalmazza a Heisenberg-féle mátrixmechanikát és a Schrödinger-féle hullámmechanikát. Így Schrödingertől függetlenül is meg tudta mutatni mindkét elmélet egyenértékűségét. Elméletében a klasszikus mechanika a kvantummechanika speciális eseteként jelenik meg. Dirac bemutatta az interakciós képet is, amely a Schrödinger- és Heisenberg-képek között helyezkedik el az időbeli fejlődés kiszámításához.
1928-ban Wolfgang Pauli kizárási elvű munkája alapján megalkotta a róla elnevezett Dirac-egyenletet, amely egy elsőrendű, azaz a speciális relativitáselméletre épülő relativisztikus hullámegyenlet az elektron leírására. 1931-ben ő volt az első, aki feltételezte a mágneses monopólus, azaz például az elektromos töltéshez hasonló mágneses töltésű részecske létezését.
