Élete
Munkássága
Konrad Emil Bloch német-amerikai biokémikus volt. 1964-ben Feodor Lynenel megosztva fiziológiai és orvostudományi Nobel-díjat kapott „a koleszterin és a zsírsavak anyagcserében játszott szerepének kutatásáért”.
Konrad Bloch 1930-tól kémiát tanult a Müncheni Műszaki Egyetemen, ahol hamarosan a szerves kémia felé fordult. Diploma megszerzése után 1934-ben a náci üldözés miatt el kellett hagynia Németországot, és a davosi Svájci Hegyvidéki Klíma és Tuberkulózis Kutatóintézetben talált munkát. 1936-ban az Egyesült Államokba emigrált. A Columbia Egyetemen doktorált Hans T. Clarke vezetésével a College of Physicians and Surgeons-en. Miután 1938-ban doktorált, kutatóprofesszorként dolgozott 1946-ig. Ezután biokémia professzori címet kapott a Chicagói Egyetemen. 1954 és 1982 között ő volt az első biokémia tanszék tulajdonosa a Cambridge-i Harvard Egyetemen. 1955-ben az Amerikai Művészeti és Tudományos Akadémia, 1956-ban a Nemzeti Tudományos Akadémia, 1966-ban pedig az Amerikai Filozófiai Társaság tagjává választották. 1976-tól a Bajor Tudományos Akadémia levelező tagja.
1964-ben megosztva részesült a fiziológiai és orvostudományi Nobel-díjban Feodor Lynennel, a Max Planck Biokémiai Intézet munkatársával. A koleszterin és a zsírsav-anyagcsere szabályozásával foglalkozó munkájában Bloch azonosítani tudta azt a folyamatot, amely során a zsírsavak koleszterinné alakulnak át az emberi szervezetben. A két, egymástól függetlenül kutató tudós kutatásai jelentős alapokat fektettek le a szív- és érrendszeri betegségek elleni terápiákhoz és a koleszterinszint-csökkentő gyógyszerekhez.
