Élete
Munkássága
Karl Adolph Gjellerup dán író, az 1890-es évektől főleg németül publikálta műveit. 1917-ben Henrik Pontoppidan-al megosztva irodalmi Nobel-díjat kapott „változatos és gazdag költészetéért, melyet fennkölt eszmények hevítenek”.
Karl Gjellerup még iskolás korában kezdett írni. Tanulmányai után 1878 novemberében megjelentette az En idealist és a Den evige Strid, mindkettő ugyanazon a napon jelent meg álnéven. Mindkét mű sikere hamarosan összehozta Gjellerupot korának olyan művészeivel, mint Georg Brandes, Holger Drachmann és Jens Peter Jacobsen. Más művek következtek, mint például az Arvelighed og Moral (1881), a Germanernes Lærling (A németek tanítványa; 1882) vagy az Aander og Tider (1882), amelyek Charles Darwinnal foglalkoztak. Egy örökség lehetővé tette Karl Gjellerup számára, hogy beutazza Európát, így 1883-ban több hónapig Rómában élt; visszaútja Svájcon, Görögországon, Oroszországon és Németországon keresztül vezetett. Ezekről az utazásokról szóló feljegyzéseit, valamint Gjellerup teljes írásos hagyatékát ma a drezdai Szász Állami és Egyetemi Könyvtár őrzi, és részben az En klassisk Maaned (1884) és a Vandreaaret (1885) című munkákban publikálták.
Brynhild (1884) című lírai tragédiája Karl Gjellerup végső irodalmi áttörése lett. 1892 márciusában Drezdában telepedett le. A német, angol és francia mellett görögül beszélő Gjellerup egészen az 1890-es évekig dánul adta ki műveit, mire felesége támogatásával a német nyelvű írásra tért át Mors lelkész című művével (1894). 1898 után legtöbb műve németül jelent meg, példaképei Schiller, Goethe és Heine, valamint Kant, Schopenhauer és Nietzsche voltak.
Gjellerup intenzív buddhista szakaszon ment keresztül, amelyre a Kamanita zarándok című regénye (1906) és a Tökéletes nő című dráma (1907) fontos példák. Ezzel a szerző a buddhizmust a romantikus szerelem motívumával kapcsolja össze, ami szembeállítja a buddhizmusról alkotott képpel, amely akkoriban Európában uralkodott.
Karl Gjellerup 1917-ben honfitársával, Henrik Pontoppidannal együtt kapta meg az irodalmi Nobel-díjat. Az első világháború miatt azonban nem került sor ceremóniára, így Gjellerup 1918 júniusában megkapta a kitüntetést és az érmet. A pénzdíjjal megvalósította régóta dédelgetett álmát, és 1918 szeptemberében megvásárolta a „Villa Baldurt” Drezda külvárosában, Klotzschében. Alig egy évvel később Gjellerup meghalt, a klotzschei régi temetőben nyugszik.
