Kezdetben Ausztráliában kimagaslóan magas volt a bűnözési ráta. A statisztikák szerint több elítélt lakos élt ott, mint büntetlen előéletű. Ezen pedig a börtöntöltelékek változtattak.
A gyarmatosítás idején sokak számára még nem voltak tisztázva a szabályok, így az írástudatlan, tájékozatlan emberek könnyen lépték át az ésszerű határokat is. Nem meglepő, hogy a saját érdekükért képesek voltak akár embert is ölni.
Philip kormányzónak lépnie kellett, aki úgy döntött, hogy a legjobban viselkedő egyének közül választ tizenkettőt, akikre rábízza az úgynevezett Éjszakai Őrség feladatait.
Meglepő módon az elítéltek azonnal kaptak a lehetőségen, sőt, sokan az életüket is áldozták a cél érdekében. Tiszteletet, tekintélyt és elismerést kaptak, ami célt adott az életüknek, a bűnesetek száma pedig határozottan csökkent.
1790-ben úgy döntött a vezetőség, hogy kiterjesztik a programot Sydney városára is, aminek 30 éves eredménye a bűnözés határozott visszaesése. Akkor már több, mint 60 elítélttel, pontosabban rendőrrel büszkélkedhetett a főváros.
Ez volt az a különös időszak, mikor a börtönbe zárt, elítélt emberek szabályozták Ausztrália-szerte a rendet, meglepően nagy sikerrel. Belőlük alakult később a helyi rendőrség is.
