Élete
Munkássága
John Franklin Enders amerikai bakteriológus, virológus és immunológus volt. 1954-ben Thomas Huckle Weller-el és Frederick Chapman Robbins-al megosztva fiziológiai és orvostudományi Nobel-díjat kapott „a járványos gyermekbénulás vírusának különböző szövetekben való kitenyésztéséért”. Enderst a „modern védőoltás atyjának” nevezték, és felfedezései a becslések szerint több mint 114 millió életet mentettek meg világszerte.
Enders a hartfordi Noah Webster Schoolba és a New Hampshire állambeli Concord-i St. Paul’s Schoolba járt. Miután 1915-ben elvégezte a középiskolát, a Yale Egyetemre járt, de tanulmányait 1918-ban félbeszakította, hogy az Egyesült Államok légierejének pilótája legyen. Az első világháború után visszatért a Yale-re, és 1919-ben B.A. fokozatot kapott. Ezt követően ingatlanügynökként dolgozott Hartfordban, és ez a munka nem elégítette ki. Beiratkozott a Massachusetts állambeli Cambridge-i Harvard Egyetemre, és négy évig angol irodalmat, valamint germán és kelta nyelveket tanult azzal a szándékkal, hogy angoltanár legyen. De ez a karrier sem elégítette ki. Régóta érdekelte a biológia, és ezt az érdeklődést az orvostanhallgatók újra felébresztették a harvardi barátai körében, köztük Hans Zinsser bakteriológus, aminek eredményeként bakteriológiát és immunológiát kezdett tanulni. 1930-ban fejezte be bakteriológiai témájú szakdolgozattal. 1930 és 1946 között a Harvard Egyetem oktatója volt.
1946 és 1972 között Enders a Bostoni Gyermekkórház egyik fertőző betegségek kutatólaboratóriumának kutatási vezetőjeként dolgozott. 1952/1953-ban az Amerikai Immunológusok Szövetségének elnöke is volt. Tovább tanított az egyetemen, évente legfeljebb két előadással. 1956-ban lett rendes professzor, 1962-ben pedig kitüntetett professzori címet kapott, amelyet 1967-ben történt nyugdíjazásáig meg is tartott.
A Harvard Medical Schoolban kollégáival együtt módszereket dolgozott ki vírusok fertőtlenített szövettenyészetekben történő tenyésztésére. Az élő laboratóriumi állatokat ily módon pótolták. A szövet változásait mikroszkóp alatt lehetett megfigyelni. Ez mérföldkő volt a víruskutatásban.
1954-ben ő, Frederick Chapman Robbins és Thomas Huckle Weller fiziológiai és orvosi Nobel-díjat kapott, amiért felfedezték a poliovírus – a gyermekbénulást okozó kórokozó – képességét, hogy képes növekedni különböző szövettípusú kultúrákban.
Enders részt vett a kanyaró elleni vakcina korai kifejlesztésében és az adenovírusok kutatásában, amelyeknek a nevét adta.
