Élete
Munkássága
Edgar Douglas Adrian angol fiziológus volt. A neuronfunkciók terén tett felfedezéseiért ő és Charles Scott Sherrington 1932-ben fiziológiai és orvosi Nobel-díjat kapott.
Edgar Douglas Adrian 1908-ban természettudományokat kezdett tanulni a cambridge-i Trinity College-ban. Tanulmányai elsősorban a fiziológiára irányultak. 1911-ben bölcsészdiplomát szerzett öt különböző tárgyból, kiváló osztályzattal.
1913-ban Adrian kutatási ösztöndíjat kapott az idegek működésével kapcsolatos munkájáért, és ugyanebben az évben elkezdett orvostudományt tanulni. Klinikai tanulmányait a londoni St Bartholomew’s Hospitalban fejezte be. 1919-ig, vagyis a teljes első világháború alatt klinikailag a neurológia területén dolgozott, és elsősorban különféle idegrendszeri betegségekben szenvedő katonákat kezelt. Ezután visszatért Cambridge-be, ahol a Fiziológiai Tanszéken dolgozott, és kurzusokat tartott az emberi idegrendszerről. Ebben az időben kutatómunkája a szenzoros fiziológia és az idegek gerjesztésének alapkutatásaira irányult. 1925-től elektromos módszerekkel kezdett el érzékszervekkel foglalkozni, amivel később Nobel-díjat kapott.
1929-ben Adrian a Royal Society Foulerton professzora lett, 1937-ben pedig Sir Joseph Barcroftot váltotta a Cambridge-i Egyetem fiziológia professzoraként. Ezt a katedrát 1951-ig töltötte be, majd 1965-ig a Trinity College vezetője lett. 1955 és 1957 között a Leicester University College elnöke, 1958-tól a Leicesteri Egyetem kancellárja, 1957 és 1959 között az egyetem rektorhelyettese. 1967 és 1976 között a Cambridge-i Egyetem kancellárja. 1950 és 1955 között a Royal Society, 1954-ben pedig a British Association for the Advancement of Science elnöke lett. 1934-ben a Leopoldina Tudományos Akadémia tagjává választották.
1925-re kidolgozott egy módszert az egyes idegek és izomrostok nagyon gyenge akciós potenciáljainak vizsgálatára és megjelenítésére, amely az elektromiográfia fejlődését is elősegítette. Ennek érdekében különálló idegrostokat izolált, és a bennük mért elektromos impulzusokat továbbította a rádióiparban épített erősítőknek. Ezzel a beállítással meg tudta mérni azokat a nagyon gyenge impulzusokat, amelyek feszültsége néhány mikrovolt tartományba esik, és impulzusai csak néhány milliszekundumig tartanak, és kimutatta, hogy az inger erősségét a kiváltott akciós potenciálok frekvenciája kódolja. Munkatársaival együtt kimutatta, hogy az inger az ideg mentén elektromos hullámként mozog, és a rost elektromos potenciálja megváltozott. Egy rövid pihenőidőt is bemutatott az egyes impulzusok között, a refrakter időszakot. Adrian összehasonlító vizsgálatokkal azt is kimutatta, hogy a szenzoros és motoros idegek alapvető idegfunkciói nem különböznek egymástól.
