Élete
Munkássága
John Galsworthy angol regény- és drámaíró volt. Regénysorozata, a The Forsyte Saga a modern angol irodalom klasszikusának számít. 1932-ben Galsworthy irodalmi Nobel-díjat kapott „az ábrázolás nemes előkelőségéért, amely a Forsyte Sagában éri el csúcspontját”.
Gazdag szülők fia, Galsworthy a Harrow Schoolba járt, egy jól ismert magániskolába. Jogot tanult az Oxfordi Egyetem New College-ban, és 1890-ben ügyvéd lett. Azonban csekély érdeklődést mutatott az ügyvédi pálya iránt, ehelyett tengerre szállt, ahol megismerkedett Joseph Conrad lengyel íróval, aki felkeltette érdeklődését az irodalom iránt. Galsworthy első műveit John Sinjohn álnéven adta ki.
Galsworthy első darabját, az Ezüstdobozt 1906-ban adták elő sikerrel. Ugyanebben az évben írta meg a The Man of Property című regényt, a Forsyte Saga című sikeres sorozat első részét. 1918-tól John Galsworthy tagja volt a Hawthornden-díj, Nagy-Britannia legrégebbi irodalmi díja zsűrijének.
1921-ben a P.E.N. nemzetközi írószövetség első elnöke lett. 1929-ben az American Academy of Arts and Letters tiszteletbeli külföldi tagjává választották. 1931-től az Amerikai Művészeti és Tudományos Akadémia tagja. 1933-ban agydaganat okozta szövődményekben halt meg, hat héttel azután, hogy 1932-ben megkapta az irodalmi Nobel-díjat.
Galsworthy máig legismertebb művei a The Forsyte Saga című regénysorozat, valamint annak folytatásai. Munkásságát élénk karakterek, stílustisztaság, ügyes párbeszéd és jó olvashatóság jellemezte.
Számos műve a társadalmi helyzetet, különösen a brit osztályrendszert kritizálja. Számos regényben és drámában bírálta a felső osztály materializmusát – gyakran a felső burzsoázia és a nemesség ironikus ábrázolásai révén. Egy másik visszatérő motívum a boldogtalan házasságban élő nők ábrázolása.
