Élete
Munkássága
Clinton Joseph Davisson amerikai fizikus volt. 1937-ben George Paget Thomson-al megosztva fizikai Nobel-díjat kapott „az elektronok kristályokon történő elhajlásának felfedezéséért”.
Clinton Joseph Davisson 1902 szeptemberében, a bloomingtoni középiskola elvégzése után matematikát és fizikát kezdett tanulni a Chicagói Egyetemen, de egy év után anyagi okok miatt abba kellett hagynia, és egy bloomingtoni telefontársaságnál vállalt munkát. Millikan ajánlására, akivel a chicagói éve alatt találkozott, 1904 januárjában a Purdue Egyetemen kapott asszisztensi állást, és 1904 júniusától 1905 augusztusáig Chicagóban folytathatta tanulmányait. 1904 szeptemberében ismét Millikan javaslatára kinevezték részmunkaidős fizikaoktatónak a Princetoni Egyetemen, amelyet 1910-ig töltött be.
Szabadidejében Francis Magie, Edwin Plimpton Adams, James Jeans és Owen Willans Richardson előadásait látogatta. A nyári szemeszterek során többször járt előadásokra Chicagóban, és 1908-ban ott szerzett bachelor fokozatot. 1910-1911-ben a Princetoni Egyetemen tanult fizikát, majd 1911-ben doktorált. 1911 szeptemberétől 1917 áprilisáig a pittsburghi Carnegie Institute of Technology fizika tanszékének oktatója volt. 1917 júniusában pedig háborús állást a Western Electric Company (később Bell Telephone Laboratories) mérnöki osztályán, New Yorkban City-ben, miután az amerikai hadsereg elutasította.
A háború után elutasította a Carnegie Institute of Technology tanársegédi állását, és a Western Electricnél maradt. 1946-ban 29 év szolgálat után nyugdíjba vonult a Bell Telephone Laboratories-tól, és 1947 és 1949 között a fizika vendégprofesszora volt a virginiai Charlottesville-i Egyetemen.
Davisson 1937-ben fizikai Nobel-díjat kapott a de Broglie által megjósolt anyaghullámok kísérleti megerősítéséért, amelyet 1926-ban Lester Germerrel együtt ért el az elektronok kristályokon való diffrakciójának demonstrálásával, a Davisson-Germer kísérlettel. A LEED ma már fontos analitikai módszer a felületkémiában.
