A név régi voltát, népszerűségét a sokféle becézés is bizonyítja,
például Cica, Cila, Cili, Ica, Icácska, Icó, Icu, Icuka, Iculi, Icus, Icuska, Ila,
Ilácska, Ilca, Ilcsa, Ilcsi, Ilcsike, Ili, Ilike, Ilka, Ilkó, Ilkócska, Illa, Ilók, Ilon,
Ilonca, Ilonka, Ilu, Iluci, Ilus, Iluska, Inci, Incike, Lina, Lola, Lona, Lonci,
Lonka, Pila, Vica.
Részben a Heléna név idegen formáiból, esetleg becéző alakjaiból
önállósultak. Angol és francia változatból származik az Elen, spanyol és olasz
az Elena, Eliána, Elina, újgörög forma az Eleni, német és svéd rövidülés az
Elin, több nyelvben meglévő becéző az Ella, Elli és a Léna. Német becézőből
származik a Héla, Hella, angolból a Helén, egy magyar regében szereplő
tündér neve a Helka. A szláv Jelena formából keletkezett a Jelka, valamint a
szintén szláv Lenka alakból lett a magyar nyelvben, a XIX. században Lenke.
A rokon nevek másik része az Ilona magyar becézőjéből önállósult. Ezek az
Ila, Ilka, Illa, Ilon, Ilonka és az Ilus. Az első két név kivételével az 1998-as
utónévkönyvben jelentek meg először mint önálló keresztnevek. Valószínűleg
az Ilona és a Vilma név összevonásával keletkezett az Ilma nevünk,
Vörösmarty Mihály alkotásaként.
Ilona görög-magyar eredetű név, a Helena névből származik. Jelentése: fényes, sugárzó. Rendkívül gyakori női név.