Az Infrared Space Observatory infravörös csillagászati űrtávcső az Európai Űrügynökség építésében és üzemeltetétésben, együttműködésben a NASA-val és az ISAS-al. Az ISO 2,5 és 240 mikrométer közötti hullámhosszon működtetett egység az infravörös tartományban.
Az ESA kouroui indítóállomásáról egy Ariane 44P rakétával 1995. november 17-én bocsátották fel az ISO-t.
Az ISO alkalmazásával újabb kutatási területek nyíltak meg a csillagászat előtt, az üstökösöktől a kozmológiáig terjedően. A kristályos szilikátok fiatal és öreg csillagok légkörében, valamint Hale–Bopp-üstökösön való azonosítása bizonyítja a bolygóközi és a csillagkörüli por közötti kapcsolatot.
Az ISO kimutatásai alapján megállapítható, hogy a víz mindenütt jelen van az Univerzumban. Így a Marson, a Titánon, az óriásbolygók légkörében, valamint az üstökösökön, a hideg csillagközi anyag esetén, a születő csillagok környezetében. Megtalálható az Arp 220 összeolvadó aktív galaxispár tekintetében is.
A kutatás nagy jelentőségű eredménye a deutérium-hidrogén arány meghatározása a Naprendszer óriásbolygóinak légkörében, emellett a különleges csillagközi molekulák azonosítása, mint a jégfázisban lévő szén-monox, a benzol és a metilgyök, de a hidrogén-fluoridot is sikerült elsőként azonosítani.
Az ISO több rendszerben azonosított törmelékkorongokat, a bolygókeletkezés folyamatának maradványát. Galaxishalmaz tagjai közötti port képes volt megfigyelni, emellett a kozmikus infravörös háttér megfigyelései a kutatásoknak mind a mai napig alapjául szolgálnak.
Az ISO 28 hónapig működött, 1998. május 16-án kapcsolták le, miután pályáját módosították, melynek célja az volt, hogy a kozmikus környezetszennyezés elkerülése érdekében az űrszonda égjen el a légkörben.
