A vonalkód optikailag gépekkel leolvasható kód. A különböző szélességű függőleges sötét vonalak és világos közök váltakozása tartalmazza az információt. A vonalak színe és vastagsága, azok váltakozása számsorozatot kódol, amelyet legtöbb esetben a vonalkód alatt számjegyekkel is megjelenítenek.
A vonalkódokat leginkább a kereskedelemben használják, amelyek az áruk csomagolásán feltüntetve az áru különböző adatainak gyors azonos, ami lehetővé teszi az áru következő adatainak gyors azonosítását teszik lehetségessé. Így például a termék gyártó országát, gyári számát, cikkszámadatait.
A vonalkód leolvasása erre a célra szolgáló készülékkel lehetséges, kereskedelmi felhasználás esetén pénztári használatra kifejlesztve. A vonalkódban található fekete vonalak között lévő fehér sávok tartalmazzák a hasznos információkat. Optikai leolvasáskor ezekről verődik vissza a leolvasó készülék által kibocsátott impulzus.
Norman Joseph Woodland amerikai gépészmérnök feltaláló Classifying Apparatus and Method címmel 1949 októberében nyújtotta be a vonalkód-leolvasó és -kiértékelő rendszer szabadalmi leírását.
A vonalkódot és a leolvasó készüléket elsőként az Amerikai Egyesült Államok Ohio államában, Troy város egyik szupermarket üzletében alkalmazták. A világon a legelső ilyen módon kapott információ egy Wrigleys rágógumin lévő kód leolvasásakor 1974. június 26-án keletkezett.
Magyarországon a vonalkód használatát elsőként a Skála Budapest Nagyáruház vezette be 1984-ben. Az 1990-es évek óta elterjedt az optikai információ felhasználása.
