Bene Ferenc (Balatonújlak, 1944. december 17. – Budapest, 2006. február 27.) magyar válogatott labdarúgó, csatár, olimpiai bajnok. Sokoldalú támadójátékos volt, aki a Dózsában középcsatárként szerepelt, a válogatottban azonban Albert Flórián miatt a jobb összekötő posztját töltötte be. Erőteljes, izmos felépítésű, gyors kezdősebességű, gólérzékeny játékos volt. Marcali és Kaposvár csapataiban játszott. Avar István fedezte fel és ajánlotta a 17 éves játékost az Újpestnek 1961-ben. 17 éven át, 1978-ig az Újpesti Dózsa játékosa volt. Később játszott a Volán, a finn Seinäjoki, a Soroksár és a Kecskeméti SC csapataiban. 418 bajnoki mérkőzésen szerepelt, 303 gólt szerzett ezeken. Ötször lett magyar gólkirály. Nyolcszor nyert magyar bajnoki címet, háromszor Magyar Kupát. 1974-ben BEK-elődöntőt játszott a Bayern München ellen. 1975-ben a nyolcaddöntőben a Benfica ellen egy szenzációs gólt szerzett: a kapus kézből kirúgás előtt hosszan kidobta a labdát maga elé, erre ő zseniális helyzetfelismeréssel elpöckölte a labdát, amely a hálóban kötött ki. Ezt az akkori kupaforduló legszebb góljának választották Nyugat Európában. Nevét viseli a Kaposvári Rákóczi FC labdarúgó akadémiája. 1962 és 1979 között 76-szor szerepelt a válogatottban, 36 gólt lőtt. 1964-ben tagja volt az olimpiai bajnok csapatnak, és ő lett a torna gólkirálya is 12 góllal (az első mérkőzésen Marokkó ellen a magyar csapat mind a 6 gólját ő szerezte). Ugyanebben az évben Eb-bronzérmet szerzett. Ott volt az 1966-os angliai világbajnokságon, ahol az egyik legkiegyensúlyozottabb teljesítmény nyújtotta, mind a négy mérkőzésen sikerült gól szereznie. Bekerült a Világbajnokság „Álom tizenegyébe”.
