Julianus barát magyar Domonkos-rendi szerzetes volt, aki Gerhardusszal és még néhány szerzetestársával két utazást tett, hogy a magyarok keleti őshazájának felkutatására, mely utazásokról készült feljegyzéseket a vatikáni levéltár őrzi.
Egy asszony útmutatásai alapján Julianus ráakadt az őshazában, az általa Magna Hungariaban maradt magyarokra, és az elválás óta eltelt több száz év ellenére megértette nyelvüket.
Julianus nem Konstantinápolyon keresztül vezető utat választotta, hanem az ottani magyarok által leírt, a kijevi kereskedők által is használt rövidebb utat választva, így 1236. június 21-én Rutén- és Lengyelföldön átkelve indult el és 1236. december 27-én érkezett vissza Magyarországra.
