A Budavári sikló (korábban Budai Hegypálya) egy különleges vasút, Budapest I. kerületében a Budavári Palota megközelítésének egyik eszköze, Budapest Duna-parti látképének szerves részeként 1987 óta az UNESCO Világörökség listáján is szerepel. Az eredetileg gőzüzemű siklót Széchenyi Ödönnek, Széchenyi István gróf fiának a kezdeményezésére építették 1868 és 1870 között. Széchenyi Ödön a Lyonban látott példa nyomán tette meg javaslatát, hogy a Várhegy lejtőjére gőzhajtással működtetett kötélvontatású vasút épüljön. A terveket Wohlfahrt Henrik készítette. 1870. március 2-án avatták fel második ilyen szerkezetként Európában. Hetvenöt éven át jól működött a különleges közlekedési eszköz, csodálatos panorámát kínálva a város pesti oldaláról. Nagy forgalmat bonyolított le: 1873-ban már 1,5 millió utast szállított. A várban csak 1928-ban indult meg az autóbusz-közlekedés, de addigra a turisták megkedvelték, így forgalma nem csökkent. A második világháborúban súlyosan megrongálódott, a felső épületet és az ottani kocsit légibomba pusztította el, az alsó épület és a gőzgép épen maradt. A helyreállítás helyett a BSZKRT 1948–49-ben a sikló romjait eltakarította, berendezéseit széthordatta, mivel a Budai Várnegyed közlekedését autóbuszokkal kívánta megoldani. Üzemelése az 1985. évi teljes körű rekonstrukcióig szünetelt. Ez idő alatt több elképzelés is napvilágot látott: 1962-ben építését vették tervbe, a következő évben mozgólépcsővel helyettesítették volna, majd 1965-ben ismét fel kívánták újítani, ami végül lekerült a napirendről. Ezt követően alakult meg az ún. „Sikló Bizottság”, melynek köszönhetően terv készült a helyreállításról, amit a kormány gazdasági bizottsága 1968-ban jóvá is hagyott. Ennek ellenére 1972-ig nem történt semmi, ekkor újabb terv készült, amit 6 év szünet követett. 1978-ban ismét készült egy terv, majd két év múlva még egy. Végül a felújítást egy „társadalmi munkában készült terv” alapján a BKV-ra bízták. 1975. április 4-től az átadásig Ikarus 211-es típusú autóbuszokkal pótolták, melyek a Clark Ádám tér és a Budavári Palota között jártak „V” jelzéssel. A siklót hosszas várakozás után 1986. június 4-én nyitották meg ismét. Napjainkban az utaslétszám évi 500 ezer és 1 millió közöttire tehető. 2009. március 16-án, 23 év működés után a sikló első (Gellért) kocsiját elszállították a BKV Fehér úti telepére, ahol darabokra szedték, hogy teljesen felújítsák, pár hét múlva pedig a másik is követte.[forrás?] A felújítási munkálatok körülbelül 6 hétig tartottak.
