Legfőképp a kínos pillanatok elkerülése miatt volt jó gondolat, mára pedig egy teljesen hétköznapi tárggyá vált az orvoslásban.
Egy francia orvos nevét emelhetjük ki, aki a betegek ápolása mellett a zenével is kiemelten foglalkozott. Szabadidejében furulyákat faragott, amely fontos pillére volt a sztetoszkóp feltalálásában is.
A véletlen és a kínos pillanatok összessége, hogy 1816-ban valami új dologgal próbálkozott az orvos, René Laennec. A beteg szívhangját ugyanis akkoriban még úgy vizsgálták, hogy a páciens fedetlen mellkasára tapasztotta fülét a doktor. A számára is kényelmetlen pillanatok elkerülése érdekében úgy döntött, csövet formál egy papírlapból és úgy vizsgálja a beteget. Meglepően tapasztalta, hogy jelentősen felerősíti a szívhangokat, és sokkal higiénikusabb is.
Hamar elterjedt, a tartósság érdekében azonban fémcsövet használtak, amely megalapozta a fent említett eszköz kialakulását.
Ma már a legtöbb helyen fonendoszkópot használnak az orvosok, ez a sztetoszkóp továbbfejlesztett változata, de Laennec leleményessége alapozta meg a szív- és tüdőbetegségek pontosabb diagnosztikáját.
