A Hold ideális helyszínnek bizonyult annak bemutatására, hogy az egyszerre elejtett, szabadon eső testek tömegüktől függetlenül, azonos sebességgel mozognak és egyszerre érnek a talajra. Mindezt azért, mert a Holdnak nincs légköre, és lényegesen kisebb a nehézségi gyorsulás is, mint a Földön.
David Randolph Scott amerikai űrhajós az Apollo–15 űrhajósa 1971. augusztus 2-án elvégezte ezt a szabadesési kísérletet a Holdon.
A szabadesés egyik első kutatója Galileo Galilei volt, aki a pisai ferde toronyból leejtett testekkel és lejtőn guruló golyókkal is tanulmányozta a szabadesést. Ezekkel a kísérletekkel tudta bizonyítani, hogy a leguruló vagy a szabadon eső golyók a tömegüktől függetlenül gyorsulnak, és hogy a szabadon eső test által megtett út egyenesen arányos az indulásától eltelt idő négyzetével.
Szabadesésnek nevezzük, amikor kezdősebesség nélkül gravitációs mezőben elengedett test esését a gravitáción kívül semmi sem befolyásolja. A falról lehulló vakolat, a leejtett érme, vagy kődarab ugyanígy szabadesésnek tekinthető.
