Bolyai János, „a magyar nép géniusza” a tudomány területén, a világ 10 legnagyobb matematikusa között tartjuk számon.
1802.december 15-én született Kolozsváron, édesapja, Bolyai Farkas matematikus volt, egyben fia első tanítója is. Szorgalmas és tehetséges gyermek, csodagyerek volt, aki hatévesen tudott beszélni és írni a magyarul és németül, kiválóan hegedült. Tizenhárom évesen helyettesítette édesapját a katedrán.
A bécsi hadmérnöki akadémián tanult kiváló minősítéssel. Tiszta, őszinte, de lobbanékony természete miatt különcnek tartották a lángészt.
„Semmiből egy új más világot teremtettem” – írta édesapjának 1923. november 3-án levelében Temesvárról – az „új más világ” Bolyai János geometriai rendszere.
„Kedves Édes Apám! Annyi teménytelen megírni valóm van az ujj találmányaimról, hogy éppen most nem tudok másként segitni magamon, mintha semmibe se ereszkedem belé s csak egy quartára írok; … A feltételem már áll, hogy mihelyt rendbe szedem, elkészítem, s mód lesz, a parallelákról egy munkát adok ki; ebbe a pillanatba nincs kitalálva, de az az út, melyen mentem, csak nem bizonyosan igérte a cél elérésit, ha az egyébaránt lehetséges; nincs meg, de olyan felséges dolgokat hoztam ki, hogy magam elbámultam, s örökös kár volna elveszni; ha meglátja Édes Apám megesméri; most többet nem szólhatok, csak annyit: hogy semmiből egy ujj más világot teremtettem; mindaz, valamit eddig küldöttem, csak kártyaház a toronyhoz képest.”
