Várna mellett, 1444. november 10-én vereséget szenvedett I. Ulászló király és Hunyadi János által vezetett keresztény szövetséges hadsereg II. Murád szultán török seregétől. Az ütközetben elesett I. Ulászló magyar és lengyel király is.
A csatára készülve I. Ulászló és Hunyadi János vezette hadsereg a Duna völgyében haladt a Fekete-tenger felé, és Orsovánál keltek át a Dunán. Elfoglalták Kladovót, majd Vidint, Orjahovót, majd Nikápolyt is. Ekkor csatlakozott hozzájuk Vlad Dracul havasalföldi fejedelem seregével, így 20000 főre nőtt a haderő. Sumen várát három napos küzdelem után foglalták el. November 6-án Provadijába értek, majd másnap Petrics várához, ahol kiszabadították a bebörtönzött szlávokat és magyarokat. Mihalics váránal elfoglalása után elindultak Várna irányába.
November 9-én érték el a várnai mezőt, egyidőben II. Murád szultán seregével, akinek serege a meredek falú, délről mocsaras tó által határolt Frangai-fennsíkon sorakozott fel. A keresztények ív alakban álltak fel. A harci szekereket egybekötötték, eléjük farudakat állítottak, mögéjük álltak a védők, felfegyverkezve ágyukkal, íjakkal, kopjákkal, buzogányokkal. A kopjával, karddal és íjjal felszerelt oszmán sorok úgy álltak fel, hogy a keresztények menekülését északi és nyugati irányban is elzárták, csak Galata és a várnai vár felé vezető utak maradtak szabadok.
Másnap, november 10-én Hunyadi János indult meg először a muzulmánok ellen az egyre viharosabbra forduló időjárásban. A keresztény sereg több taktikai hibát vétett, melyet II. Murád serege kihasznált. Amikor a magyar király a mindössze ötszáz fős lengyel–magyar lovashadtesttel megtámadta a janicsárokat, a cölöpsánc áttörést követően a janicsárok azonnal körbefogták a király csapatát. Ulászló lova megriadt, lovasát ledobta magáról. Kodzsa Hizir janicsár levágta a király fejét. Hunyadi látva, hogy a keresztény sereg elvesztette lendületét és a törökök lelkesedését, elrendelte a keresztények visszavonulását.
