A 19. század elején Magyarországon a latin nyelv volt a törvényhozás, az igazságszolgáltatás, a felsőbb szintű közigazgatás, a tudomány, a liturgia és a felsőfokú oktatás nyelve.
A mindennapokban pedig a magyar és a német mellett horvátul, szerbül, románul és még sok más nemzetiség nyelvén beszéltek.
Az 1805-ös országgyűlés a közigazgatásban a magyar nyelv használatát követelte. Az udvar jóváhagyása után az országgyűlési és a magyar kancelláriai feliratok ezután két nyelven, magyarul és latinul íródtak.
A Helytartótanács a magyar nyelven írt megyei és törvényhatósági leveleket köteles volt magyarul megválaszolni és a bírósági perekben is magyarul hoztak ítéleteket.
