Kategória: Politika
Csoport: Politika

Így kampányoltak a Római Birodalomban

Egy választási kampány során manapság meglehetősen durva eszközökhöz is folyamodhatnak az érdekeltek, a karaktergyilkosság majdhogynem elfogadott módszerré vált – nem volt ez másként a Római Birodalomban sem. Rengeteg köztisztviselő dolgozott az államapparátusban, az évente történő (hivatalnok)választások mindig megmozgatták a jelöltek (és szimpatizánsaik, valamint stábtagjaik) fantáziáját. A kampány során az egyik legelterjedtebb módszer a falfirka – mai szóval: graffiti – volt, a karrierre áhítozók a legkülönfélébb pletykákkal, rágalmakkal és olykor humorral igyekeztek a választókat lebeszélni ellenfelükről vagy éppen fényezni saját magukat.

A Kr. u. 79-ben kitörő Vezúv vulkáni hamu és lávarétege konzerválta Pompeii falaira felmázolt szövegeket, hirdetményeket – amelyeket szakemberek készítettek el. Előbb úgynevezett dealbatorok (fehérre festők) járták az utcákat, hogy a jó helyen lévő falfelületeket előkészítsék (lealapozzák) az új feliratok számára (így tüntetve el a régebbieket). Őket a scribák, a hirdetendő szöveget felmázoló írnokok követték, akik olykor alá is írták nevüket – mint például egy festő, aki ekképp hagyományozta magát az utókorra: „Festette Aemilius Celer, egyedül, holdvilágnál”.

A feliratok – gyakorlatilag választási plakátok – kétfélék lehettek: vagy a jelöltet támogató vagy a jelöltet becsmérlő, lejárató szövegek. Utóbbira jó példa az aedilis pozícióért küzdő Marcus Cerrinius Vatia ellen fennmaradt szövegrészletek:

Macerio és az összes álomszuszék kéri, hogy Vatiát válasszátok aedilisnek! (Vatiam aed(ilem) rogant Macerio dormientes universi.)

Az összes gazember és szökött rabszolga kéri, Vatiát válasszátok aedilisnek! (Vatiam aed(ilem) furunculi rog(ant) drapetae omnes.)

Azt nem tudni, hogy vajon a törekvő Vatia elnyerte-e az áhított posztot…

Németh György: Választások a köztársaságkori Rómában
Révay József: Százarcú ókor