A mesékben bármi megtörténhet, de a boszorkányokról alkotott vélemény legtöbbször nem volt légből kapott, még a seprűn való repülés sem. Igaz, nem emelkedtek el a földtől, de ők mégis így érezték.

A legtöbb esetben csak koholt vádakkal illették azokat, akik gyógynövényekből készített főzetekkel és kenőcsökkel érték el a gyógyulást, a fájdalom csökkentését. Sajnos a tudattalanság sokszor itt is emberéletekbe került, de a seprűn való repülést nem a képzelet szülte.

Az LSD-hez hasonlító anyarozs nevű parazita okozott számos esetben olyan hallucinációt, amelytől egyesek úgy érezték, hogy elemelkednek a földtől, hogy repülnek. Mivel nagy mennyiségben elfogyasztva halálos, más módot találtak a használatára.

A test legérzékenyebb pontjaira kellett kenni, dörzsölni, így érve el a kellő hatást. Sokszor a hónalj környékére került a kenőcs, de bevált módszer volt, hogy a nemi szervek bekenésével szinte azonnal érezhették a kábulatot. A történetek szerint ehhez használták a seprű nyelét, amelyet a lábuk közé szorítva pont annyira hatott, hogy ezzel nem kockáztatták az életüket.

Sokszor meséltek erről úgy, hogy felemelkedtek a seprűvel, a drog hatása alatt úgy érezték, valóban lebegnek, így hamar elterjedt a boszorkányokról alkotott újabb furcsa szokás.