Miért nem tökéletes a legtökéletesebb szobor?

Sokan Michelangelo Dávid-szobrát tartják a legtökéletesebb szobornak, még úgy is, hogy a férfialak megmunkálása nem pontos, az alkotás nem arányos: a szobor feje, kezei és lábai túl nagyok – ráadásul kancsal is. Ugyanakkor a reneszánsz művész több mint száz évvel az előtt, hogy az orvostudomány leírta volna a vérkeringést és ebben a nyaki verőér működését, már tökéletesen ábrázolta Dávid alakjának megformázásakor.

A művész 1501-ben fogott a szobor faragásához, s az eredeti elképzelések szerint az ötméteres mű a firenzei dóm egyik, 24 méter magasan lévő apszisának egyik eleme lett volna. Michelangelo ugyanakkor nem feledkezett el a templomba érkező hívek perspektívájáról, így alkotta meg nagyobbra a fejet és a jobb kezet– amivel egyébként a Góliát elleni harcra készülő Dávid elszántságát is hangsúlyozza. A szobrot mindenesetre nem a dómban, hanem a Piazza della Signorián állították fel – ahol manapság a másolata látható.

Michelangelo két év alatt elkészült az alkotás nagy részével, de csak egy évvel később, 1504-ben leplezték le. A szobor márványanyaga közepes minőségű, már apró repedéseket is találtak rajta, amiket nemrég igyekeztek eltüntetni.

Svájci tudósok pár éve 3D-s technológia segítségével elkészítették a szobor egy milliméter nagyságú mását.