Ki festett először ördögöt a falra?

Szinte egész Európában ismert a Ne fesd az ördögöt a falra (mert még megjelenik) szólásmondás, amelynek eredete azon hiedelem, miszerint egy szónak vagy névnek mágikus ereje van: ha valamely gonosz, félelmetes lény megnevezünk, akkor azonnal meg is idézzük, néha emberfeletti hatalmának megjelenítésére is késztetjük. Ez az oka, hogy néhány nyelvjárásunkban a szépasszony kifejezést használják a boszorkány szó helyett.

Maga a mondás egy középkori latin nyelvű legenda (De pictore ymaginis sancte Marie) alapján terjedt el Joseph Klapper nyomán (amit O. Nagy Gábor elevenített fel):

… Egy szerzetes gyönyörű Mária-képeket festett, de rendkívül csúf alakban ábrázolta az ördögöt. Amikor ez a festő egy templom magas falára éppen egy ilyen képet vázolt fel, megjelent neki az ördög, és felszólította, hogy ne ábrázolja őt olyan rút formában. Minthogy azonban a szerzetes nem engedett az ördög kérésének, ez bosszúból kirántotta alóla az állványzatot, hogy zuhanjon le a festő és törje össze magát a templom padlóján. A jámbor művész ekkor […] Máriához fohászkodott, s ő ki is nyújtotta a képen már megfestett kezét, és egészen addig a levegőben tartotta a festőt, amíg létrát nem hoztak, hogy lesegítsék a magasból.

(Képünkön Kondor Lajos (1926–2006) Munkácsy-díjas magyar grafikus Aki az ördögöt a falra festi című rézkarca látható.)