Csoport: Ital

Így itták a bort az ókori Görögországban

Az antik görögök legkedvesebb itala a mindenféle aromával fűszerezett és vízzel hígított bor volt. A Dionüszosz isten ajándékának tartott nedűt civilizációjuk alapjának tartották, mert a szőlőtermesztés révén meghaladták barbár múltjukat, s így civilizáltabb kultúrát hozhattak létre – ennélfogva nem meglepő, hogy fogyasztását és kereskedelmét szigorú szabályok rögzítették.

A szőlőt kétfülű, nagy méretű edényben (pithosz) erjesztették, hozzá tengervizet és különböző fűszereket (méz, fahéj, babérlevél, menta, kakukkfű) kevertek. A forralt bort is ismerték, amihez szintén többféle gyümölcsöt, virágot és fűszert kevertek. Az ókori Görögország területén legalább harminc fajtát különböztettek meg (így például a sötét színű, lágy trák iszmarikoszt, a gazdag bukéjú fehér krétai bort, vagy a likőrszerű thaszoszi itókát).

A borok többsége azonban ütős volt, alkoholtartalmút nemritkán elérte a 18 fokot is – ezért vízzel hígították. (Szerintük csak a barbárok isszák tisztán a bort…) A mértékletesség is előírásnak számított: a neves megarai költő, Theognisz szerint rossz, ha valaki vedeli a bort, ám ha mértékkel fogyasztja, akkor jó hatással lehet az egészségre. A híres filozófus, Platón ugyanakkor úgy vélte, hogy csak 40 éves korig kell mértékletesnek lenni, utána már nem szükséges, hiszen öregebb korban a nedű orvossággá válik, gyógyítja az öregedésből eredő keserűséget, sőt, visszahozza az ifjúságot és segít enyhíteni a szorongást. Ráadásul bort inni csak társaságban volt elfogadható: barátok között, lakomán vagy gyűléseken kellett alkoholizálni… A lakomákon való étkezések előtt az italt nagy, díszes vázákba (kratér) öntötték, majd vizet töltöttek hozzá; s hogy hideg maradjon, jéggel töltött hűtőedényt (pszüktér) állítottak bele. A bort végül korsókba (oinokhoé) kanalazták, majd abból töltöttek a ivásra szolgáló kupákba.

Természetesen a bor italáldozatként is szolgált a különböző vallási szertartásokon, elsősorban persze a Dionüszosz isten tiszteletére rendezett eseményeken (például tavasszal, az újbor ünnepén is).

(Illusztráció: Anselm Feuerbach (1829–1880) Platón lakomája című képe)