A Krisztus utáni első pár évszázadban a Római Birodalom görög nyelvű keleti tartományaiban a püspökök kedves, szeretetteljes megszólítása a pappasz volt, amely az „atya” jelentésű görög szó köznyelvi változataként volt használatos. A birodalom nyugati felén csak Róma püspöke kapta meg eme elnevezést, részben azért, mert a III. századig a római egyház nyelve a görög volt, nem a latin, hiszen a római keresztény közösséget századokon át főleg görögül beszélő keleti keresztények alkották.
Róma első latinul beszélő püspöke I. Viktor volt (189 és 199 között ült Szent Péter trónján, képünkön), ugyanakkor a latin nyelv csak I. (Szent) Damáz (Damasus, 366–384) regnálása alatt váltotta fel a görögöt a város liturgikus nyelveként. A vulgáris latinban a pappaszból idővel papa lett – ebből származik a mi „pápa” szavunk.
