Amint elkészültek az első kisméretű fényképezőgépek, már csatolták is a madarakra a szerkezetet, hogy légi fotókat csináljanak. Rövidesen az ellenség is madarakkal válaszolt.
Egy német feltaláló, Julius Neubronner szabadalmaztatta az ötletét 1908-ban, miszerint postagalambok segítségével készíthetnek légi felvételeket. Számos hatásos és sikeres bemutató után ezt elfogadták, de nem volt sikeresnek mondható a technika. Mivel a fényképezőgépet csak egy automatikus óraszerkezet sütötte el, sose lehetett előre tudni, hogy mi kerül majd a képre.
Felderítés céljára küldték a madarakat az ellenség fölé, de a rengeteg használhatatlan kép mellett a minőségük sem segített a hadseregnek. Mindezek mellett hamar híre ment, és az ellenség is felfigyelt rá, amire a már bevált harci vadászsólymokat küldték, velük hárították el a kémkedő galambokat.
Az irakiak állítólag az 1991-es Öbölháborúban galambokat használtak a rádiózavarok megkerülésére; a svájci hadsereg csak 1994-ben szüntette meg postagalamb-programját. Az amerikai hadsereg 1957-ig használt galambokat, elég sokáig ahhoz, hogy a galambalapú berendezések saját kommunikációs rendszerjelölést kapjanak.
Néhány galamb érmet is nyert. A Cher Ami nevű madár a Croix de Guerre kitüntetést érdemelte ki sok amerikai katona életének megmentéséért az első világháború alatt. A brit PDSA állatvédő szervezet az évek során 32 galambnak ítélte oda a Dickin-érmet „a vitézségért és a kötelesség iránti odaadásért”. A galambok még mindig hasznosak a modern korban. Az év elején kiderült, hogy bűnözök postagalambokkal csempésztek kábítószert és mobiltelefonokat a brazíliai Maríliai börtönbe. Az iraki emberrabló bandák állítólag galambokat használnak a váltságdíjak beszedésére.
