Hazánkban fügeként is emlegetik azt a kézmozdulatot, mellyel nemtetszésünket fejezzük ki. Mindez egy obszcén ókori görög szokásból ered.
Igaz, kezdetben ezt sokkal jobban eltúlozták, ők ugyanis a tógájukat lebbentették fel, a kilátszó hátsójukkal mutatták elégedetlenségüket. Hellász lakóinál ez egy teljesen hétköznapi mozdulattá vált az írások szerint.
Ez annyira elfajult, hogy ha valakit megsértettek, hamis vádakkal illették, már ment is a magamutogatás. Mivel az alsónemű akkoriban még kevésbé volt használatos, vagy legalábbis nem a mai megszokott módon, így a férfiak nemi szerve is megvillant párszor. Mindennek leegyszerűsítésére szolgált az a kézmozdulat, mely a két farpofa közt kikandikáló testrészt szimbolizálja.
A magyaroknál kicsit más értelmet kapott az idők során, nálunk ugyanis a baj távoltartására, a szemmel verés megelőzésére és az állatok féken tartására volt “felmutatva”. Egy 1505-ből származó írásban olvashatunk először a fityiszről, amelyben egy pannonhalmi szerzetes panaszkodik a Bakonybél apátnak, hogy ilyen illetlen kézmozdulattal illették őt.
Egy durvább történet szerint a fügemutogatás a 12. században terjedt el nálunk, amikor I. (Rőtszakállú) Frigyes német-római császár feleségét kiüldözték Milánóból. Ő erre bosszúból arra kötelezte a város lakóit, hogy egy fügét helyezzenek fel egy öszvér farába, majd onnan kéz nélkül húzzák ki. Persze ez csak legenda.
