Volt már, hogy legyőzendő szörnyetegként, esetleg főgonoszként ábrázolták bizonyos művekben, megjelent persze hősként is, de az eredeti történetében semmi “erőt” nem kapott, sőt.
Perszeusz mítoszán keresztül vált ismerté, aki egy hőstörténetben levágta a fejét.
A mese lényegét szokták csak felemlegetni, vagyis hogy Polüdektész király megparancsolta az ifjú harcosnak, hozza el neki a rettegett kígyóhajú Medusza (görög szó, uralkodót jelent) fejét, aki pillantásával kővé változtatja az embert. Perszeuszt az istenek láthatatlanná tették, Athéné pedig egy gyönyörűen tiszta pajzsot adott neki, amin visszatükröződve megláthatta ellenfelét. Alvás közben vágta le a fejét, amit felemelve másokat is kővé tudott változtatni.
A történet előzményét viszont kevesen ismerik, hogy valójában Medusza egy földi halandó volt, egy fiatal lány, aki messze földön híres volt gyönyörűségéről és szép hajáról. Ovidius Átváltozások című művében így írta:
“Nővérei közt ez a leggyönyörűbb volt, vágyott és irigyelt, vetekedtek érte a kérők, rajta a legszebbek mégis hajhfürtjei voltak. Ezt nekem az mondotta, ki még maga látta korábban”
Káprázatos haja pedig úgy elcsábította magát Poszeidont, hogy Athéné templomában megerőszakolta a lányt, akit e szörnyű tett után még meg is átkoztak. Athéné volt, aki kígyóhajú szörnyeteggé tette őt, aki pedig ránézett kővé dermedt, hogy senki se keresse többé.
Ezután saját maga döntött úgy, hogy a mocsárba menekül és bujdosni kezd, ez pedig komoly kihívás lett a harcos fiatalok közt. Ki fejét veszi, a legkiválóbbak közé kerül. Nem meglepő, hogy Medusza történetének csúcspontja, mikor diadalmasan a magasba emeli fejét a főhős.A mítoszban tehát egy szép lány tragikus életét követhetjük, akit megerőszakoltak, szörnyé változtattak és üldöztek a “bátrak”. Így már kevésbé félelmetes a híres kígyófejűszörny legendája.
