A fajok eredete című könyvével világhírűvé vált Charles Darwin (1809–1882) nem csupán addig ismeretlen fajok kutatásával töltötte csaknem öt éven – 1831 decemberétől 1836 októberéig – tartó világ körüli útját, de előszeretettel fogyasztott is különleges állatokat – igaz, kulináris szenvedélye még korábban, fiatalkorában és egyetemi évei alatt alakult ki. Az edinburgh-i egyetemen folytatott sikertelen orvosi tanulmányai után Cambridge-be került, ahol a Christ’s College hallgatójaként tagja lett a Glutton Club elnevezésű „gasztronómiai körnek”. A klub fő célkitűzése a minél rendhagyóbb ételek, elsősorban egzotikus állatok elfogyasztása volt – így került a fiatal Darwin tányérjára például madarak (sólyom, bölömbika, macskabagoly – ez az étel azonban megfeküdte a tagok gyomrát…) és ritka emlősök húsa is. Aztán a világ körüli útja során igazi ínyencfalatok kerültek a tudós tányérjába: egyebek mellett evett pumát, tatut – ami Darwin szerint úgy nézett ki, mint a kacsa, s olyan íze is volt –, leguánt, agutit, s egy néven nem nevezett, mintegy tízkilós rágcsálófélét, amit élete legfinomabb húsételének tartott. Hiába, egy nagy tudósnak mindent ki kell próbálnia…
Diana Noyce: Charles Darwin, the Gourmet Traveler, in: Gastronomica, Vol. 12, No. 2 – University of California Press
Julia Mason: Charles Darwin Ate Every Animal He Ever Discovered
