Bár manapság már egyre kevesebbet olvasunk „klasszikus” könyv formájú köteteket, szerencsére még mindig rengetegen szeretnek olvasni, s sokak számára csábító a frissen nyomtatott könyvek jellegzetes illata. Az elmúlt korokban akadtak olyan tudósok és egyházfiak, akik nem bírtak ellenállni bibliomániájuknak, s törvénytelen eszközökhöz, lopáshoz, sőt, gyilkossághoz folyamodtak könyvgyűjtő szenvedélyük kielégítésére.
A legenda szerint a XV. században élt Antonius Urceus (1446–1500) bolognai klasszika-filológus, humanista tudós szó szerint megőrült, amikor – saját gondatlansága miatt – teljesen leégett a könyvtára. Conrad Gessner (1516–1565) svájci természettudós annyira imádta gyűjteményét, hogy amikor elkapta a pestist, akkor a könyvtárába vitette magát, s szeretett kötetei között halt meg.
Voltak, akik a lopás bűnébe keveredtek könyvkórságuk miatt. Matthias Flacius (1520–1575) horvát származású evangélikus lelkész és egyháztörténész kolostorról kolostorra járva lopta el a kiszemelt kéziratokat, s a vaskosabb köteteket nem átallotta megcsonkítani és összegyűrni, hogy ruhája alatt csempéssze ki azokat észrevétlenül. Leo Allatius (1586–1669) görög származású teológus, vatikáni könyvtáros igencsak sok könyvet tulajdonított el a XIII. Gergely pápának adományozott heidelbergi bibliotékából, míg egy hamburgi jogászt egy párizsi könyvtárban értek tetten, amint rendszeresen elorozza az értékes kéziratokat, Isaak Vossius (1618–1689) holland tudós és kéziratgyűjtő pedig a svéd király könyvtárából „szemezgetett el” apránként nem kevés példányt.
Johann Heinrich Waser (1742–1780) zürichi plébánost, statisztikust halálra ítélték és kivégezték okirat- és dokumentumlopás miatt (ami egyébként elég nagy vihart kavart akkoriban), míg Christian Friedrich Matthaei (1744–1811) nyelvész, a régi kéziratok szakértője „formás” kollekciót lopkodott össze Moszkvában (ahol egyébként mint professzor tevékenykedett). Gyűjteményének egy részét a szász választófejedelem drezdai könyvtárának értékesítette, természetesen borsos áron.
A XIX. század folyamán már többen is börtönbüntetést kaptak, sőt, egyikük gyilkosság miatt került rács mögé. Wilhelm Bruno Lindner (1814–1876) lipcsei egyetemi tanár kéziratlopás miatti elítélése azért is érdekes, mert először óvadék fejében mentesült a szabadságvesztés alól, viszont újabb lebukása után már hat év börtönbüntetésre ítélték. A teológus professzor értékes miniatúrákat, kéziratokat, rajzokat lopott el és vágott ki könyvekből, volt, amikor egy régi latin nyelvű könyvből kitépett lap helyére hamis oldalt ragasztott, amelynek aljára odaírta: Noli peccare Deus videt, azaz ne vétkezz, Isten mindig lát. Alois Pichler (1833–1874) esete is nagy megdöbbenést keltett Európa értelmiségi köreiben – ami nem is csoda, hiszen a bajor teológus Szentpéterváron1869 augusztusa és 1871 márciusa között körülbelül 4500 (!) könyvet és kéziratot lopott el a cári könyvtárból mint könyvtáros. Igaz, meg is kapta jutalmát szibériai száműzetés formájában.
Az említett „bűnösök” közül is kiemelkedik azonban Johann Georg Tinius (1764–1846) esete, akit kriminálissá váló őrülete a gyilkosságtól sem riasztott el. Lelkészként tevékenykedett, ám a könyvek iránti rajongása és gyűjtőszenvedélye miatt idővel nem bírta finanszírozni mániáját, így máshogyan próbálta előteremteni a szükséges pénzt. Előbb postakocsin utazókat támadott meg és rabolt ki, miután altató hatású füvekkel kevert tubákkal kábította el őket, később azonban már – 1812-ben – egy gazdag kereskedőre, majd egy évvel később egy özvegyasszonyra támadt rá kalapáccsal az otthonukban – mindkét áldozat meghalt nem sokkal a rablótámadás után. A lelkészt végül 1823-ban ítélték el, a halálbüntetést előbb életfogytiglani szabadságvesztésre változtatták, majd jó magaviselete miatt ki is szabadult a fogságból, mintegy húsz esztendő után. 60 ezer kötetes könyvtárát 1821-ben árverezték el Lipcsében, s állítólag Goethe is vásárolt magának köteteket a gyűjteményéből.
(Képünkön: Egy könyvimádó halála – Tod eines Bücherliebhabers (Death of a Book-Lover), engraving taken from Freund Heins Erscheinungen in Holbeins Manier by J. K. A. Musäus, 1785 – Deutsches Buch- und Schriftmuseum der Deutschen Nationalbibliothek Leipzig)
Források:
Magyar Könyvszemle XXI. kötet, 3. füzet
Mary Stuart: The Crime of Dr. Pichler: A Scholar-Biblioklept in Imperial Russia and His European Predecessors – In: Libraries & Culture, Vol. 23, No. 4 (1988)
Petra Hannebauer: Der mörderische Pfarrer Tinius
