A legismertebb égi jelenségek közé tartozik a 74-79 éves időközökben visszatérő Halley-üstökös, amelyhez az elmúlt évszázadok folyamán számos különféle mendemonda és történet született. Bár a nevét Edmond Halley (1656–1742) csillagászról kapta, az ő előrejelzését Alexis Clairaut (1713–1765) francia matematikus pontosította. Az üstökösről szóló első feljegyzés Kr. e. 240-ből származik, s az 1986-os legutóbbi megjelenéséig – egyetlen eset kivételével – minden alkalommal (összesen harmincszor) észlelték, így például 1531-ben, 1607-ben, 1682-ben, 1758-ban, 1835-ben és 1910-ben is.
Ami feltűnő, hogy időleges megjelenése idején több nevezetes történelmi csata is zajlott éppen: 451-ben (Attila veresége Catalaunumnál; ez volt a a nyugatrómai sereg utolsó jelentős győzelme a birodalmat elözönlő barbárok ellen); 1066-ban, a hastingsi csata idején is feltűnt az égbolton (a hódító normannok legyőzik az angolszászokat), de 1456-ban, Belgrádnál, azaz a nándorfehérvári csata előtt is látható volt.
Mark Twain és az üstökös végzete
Különleges viszony fűzte a Halley-üstököshoz Mark Twaint. A híres amerikai író 1835 novemberében született, amikor tisztán észlelni lehetett az objektumot az égen. Twain egészen pontosan megjósolta, hogy akkor fog meghalni, amikor legközelebb ismét feltűnik az üstökös. Így fogalmazott egy évvel a halála előtt:
A Halley-üstökössel érkeztem. Jövőre ismét meglátogat bennünket, és azt sejtem, hogy akkor fogok távozni. Életem legnagyobb csalódása lesz, ha nem húzok el én is a Halley-üstökössel egyetemben. A Mindenható kétségkívül így tartja: „Tessék, itt ez a két szörny, egyikkel sem bírok mit kezdeni: együtt jöttek, tűnjenek is el együtt!”
Ami tény: 1910. április 20-án feltűnt az égbolton az üstökös, míg a világhírű író másnap eltávozott az élők sorából…
(Képünkön az üstökös első ismert ábrázolása a bayeux-i falikárpiton.)
