Élete
Munkássága
Selman Abraham Waksman orosz-amerikai biokémikus és mikrobiológus volt. Waksman volt az első, aki az antibiotikum kifejezést használta. 1940-ben izolálta a talajbaktériumokból az antibiotikumot és a citosztatikus Actinomycin A-t, 1943-ban pedig a sztreptomicin antibiotikumot, amelynek hatékonyságát humán tuberkulózisban 1944-ben fedezte fel.
1952-ben fiziológiai és orvostudományi Nobel-díjat kapott „az első, tbc ellen hatásos antibiotikum (sztreptomicin) felfedezéséért”.
Selman Waksman zsidó szülők gyermekeként született az akkori Orosz Birodalomban. Az oroszországi elnyomó politikai viszonyok és a burjánzó antiszemitizmus miatt 1910-ben nem sokkal az odesszai ötödik középiskola elvégzése után az Egyesült Államokba emigrált. Hat évvel később megkapta az amerikai állampolgárságot. Az Egyesült Államokban a New Jersey-i Rutgers College-ba (ma Rutgers University) járt, ahol 1915-ben mezőgazdaságból szerzett Bachelor of Science (B.Sc.) fokozatot. A következő évben megszerezte a Master of Science (M.Sc.) fokozatot. Ott Jacob G. Lipman laboratóriumában dolgozott, és talajbaktériumokkal végzett kutatásokat. Waksman ezután tudományos munkatárs lett a Kaliforniai Egyetemen, Berkeley-ben, ahol 1918-ban doktorált biokémiában. Ezt követően Lipman meghívására visszaköltözött a Rutgers Egyetem Biokémiai és Mikrobiológiai Tanszékére, ahol 1925-ben egyetemi docensi, 1930-ban pedig professzori kinevezést kapott. 1940-ben az ottani Mikrobiológiai Intézet igazgatója lett. Irányítása alatt számos antibiotikumot fedeztek fel a laboratóriumban, többek között: Actinomycin (1940), Clavacin, Streptothricin, Streptomycin (1944), Grisein, Neomicin (1949), Fradicin, Candicidin, Candidin. Az 1944-ben felfedezett sztreptomicin volt az első olyan antibiotikum, amely hatékonynak bizonyult a tuberkulózis ellen. Az „antibiotikum” kifejezést szintén Waksman találta ki. 1958-ban ment nyugdíjba. 1973-ban halt meg, és a Massachusetts állambeli Barnstable megyében, Woods Hole-ban található Crowell temetőben temették el.
Tudományos munkásságáért számos díjat kapott, köztük 1947-ben az Amerikai Művészeti és Tudományos Akadémia Amory-díját, 1948-ban az orvosi alapkutatásokért Albert Lasker-díjat, 1952-ben pedig az orvosi Nobel-díjat. A Keio Egyetem története első tiszteletbeli doktori címét 1953-ban adományozta neki. 1932-ben a Leopoldina tagjává választották. Tagja volt a Nemzeti Tudományos Akadémiának, az Amerikai Művészeti és Tudományos Akadémiának (1949), az Académie des Sciences-nek (1937-ben levelező tag, 1955-ben külföldi tag) és a Légion d’honneur-nek. A Nemzeti Tudományos Akadémia Selman A. Waksman mikrobiológiai díjat adományoz az ő tiszteletére a mikrobiológia területén elért kiemelkedő tudományos eredményekért.
Waksman korán elkezdte a streptomycetes tanulmányozását. Mint a díjátadó ünnepségen elhangzott, Nobel-díjat kapott 1952-ben „a sztreptomicin, az első tuberkulózis elleni antibiotikum felfedezéséért”, bár ezzel számos más, az antibiotikum-kutatás területén végzett munkáját is elismerték. Vita támadt Waksman egyik volt doktoranduszával, Albert Schatz-al, aki azt állította, hogy ő fedezte fel először. Ez magában foglalta a sztreptomicinből származó szabadalmi bevételhez való jogot is. A Waksman és a Rutgers Egyetem kezdetben hevesen tagadta, hogy Schatz jelentős szerepet játszott volna a felfedezésben, de később el kellett ismerniük, hogy Schatznak legalább részben igaza volt. A peren kívüli megegyezés során Schatz anyagi kártérítést kapott, és egy hivatalos nyilatkozatban Waksmant és Schatzot a sztreptomicin felfedezőiként nevezték meg.
