Élete
Munkássága
Miguel Ángel Asturias Rosales guatemalai író, költő és diplomata volt. 1967-ben irodalmi Nobel-díjat kapott „az indián hagyományokra és nemzeti sajátosságokra épült, magas színvonalú műveiért”.
Egy bíró és egy maja indián nő fiaként Asturias 1917-től hazájában tanulhatott orvoslást, újságírást és jogot. Érettségi után barátaival 1922-ben közösségi főiskolát alapítottak, amelynek célja a szegények oktatása volt. 1923-ban doktorált az őslakosok szociális problémáiról, és Londonba ment politikai gazdaságtant tanulni, amit néhány hónap után abbahagyott. Ehelyett 1926-ig a párizsi Sorbonne-on tanult vallást és etnológiát, különös tekintettel Latin-Amerika prekolumbusz kultúrájára, és az indiai mitológia témakörében fejezte be habilitációját. Tanulmányai befejezése után kezdetben Párizsban maradt, és többször utazott Európában.
Ebben az időben jelentek meg első irodalmi publikációi is, mint például az 1930-ban megjelent Legends from Guatemala című könyv, amelyet Paul Valéry kifejezetten méltat, s mint szóművész és a maja világ irodalmi felfedezője vált világszerte ismertté. 1933-ban visszatért Guatemalába, ahol Jorge Ubico guatemalai diktátor eltiltotta az írástól és a tanítástól. 1942-ben a guatemalai kongresszus képviselője volt. A diktátor, Jorge Ubico 1944-es bukása után diplomáciai szolgálatba lépett, 1946-ban a guatemalai mexikóvárosi, 1947-től Argentínában, majd Salvador-i nagykövetség kulturális attaséja lett. Ez idő alatt sok olyan művet jelentetett meg, amelyek a diktatúra alatt nem jelenhettek meg. Amikor 1954-ben Guatemalában puccs során megdöntötték Jacobo Árbenz Guzmán elnök kormányát, Asturias lemondott hivataláról, és Argentínába vonult száműzetésbe 1966-ig.
1966-ban Guatemalában tizenkét év után ismét szabad választásokra került sor. A megválasztott elnök, Méndez Montenegro újra kinevezte Asturiast hazája diplomatájává – Párizsba küldött nagykövetté. Ugyanebben az évben 1965-ben Lenin-békedíjjal tüntették ki.
1967-ben irodalmi Nobel-díjat kapott a Banán-trilógia című három regényből álló ciklusáért.
Asturias a mágikus realizmus képviselője a latin-amerikai irodalomban, aki hazája bennszülött népeinek mítoszait, legendáit használja fel munkáiban; különösen a maják és fő népük, a Quiché. Kitér továbbá a latin-amerikai társadalmi, politikai és gazdasági viszonyokra, a diktatúrák negatív hatásaira és az USA szerepére a világ ezen régiójában.
Asturiast a párizsi Père Lachaise temetőben temették el.
