John Ernst Steinbeck amerikai író volt. A 20. század egyik legolvasottabb szerzője, számos regényt, novellát és forgatókönyvet írt. Ideiglenesen újságíróként dolgozott, 1943-ban haditudósító volt a második világháborúban. 1940-ben Pulitzer-díjat kapott A harag szőlője című regényéért, 1962-ben pedig irodalmi Nobel-díjat „realista és ugyanakkor képzeletgazdag elbeszélő művészetéért, amelyet megértő humor és társadalmi éleslátás jellemez”.
Steinbeck 1920 és 1926 között megszakításokkal a kaliforniai Stanford Egyetemen járt, de nem szerzett diplomát. Mielőtt könyvei sikert értek el, jelentős időt töltött azzal, hogy kétkezi munkásként tartsa fenn magát írás közben, és tapasztalatai hitelessé tették a munkások életét ábrázoló történeteiben. Élete nagy részét a kaliforniai Monterey megyében töltötte, amely később néhány fikciójának színhelye volt.
Steinbeck első regényét, a Cup of Gold (Egy marék arany, 1929) The Pastures of Heaven (Égi mező, 1932) és a To a God Unknown (Életben maradni, 1933) követte, egyik sem aratott sikert. Először a Tortilla Flat (Kedves csirkefogók, 1935) című művével vált népszerűvé, amely a mexikói amerikaiak szeretetteljes története. Következő regényében, az In Dubious Battle (Késik a szüret, 1936) a szelíd humor hangulata könyörtelen komor hangulatba fordult, amely klasszikus beszámoló a mezőgazdasági munkások és a sztrájkot megalkotó pár marxista munkaszervező sztrájkról. Az Of Mice and Men (Egerek és emberek, 1937) című novella, amely színdarabban és filmváltozatban is megjelent, tragikus történet két migráns munkás közti különös, összetett kötelékről. A Grapes of Wrath (Érik a gyümölcs, 1939) Pulitzer-díjat és Nemzeti Könyvdíjat nyert, és 1940-ben egy figyelemre méltó film is készült belőle. A regény egy elhagyatott család vándorlásáról szól az Oklahoma Dust Bowlból Kaliforniába, és leírja a későbbi kizsákmányolásukat a mezőgazdasági gazdaság könyörtelen rendszere által.
A The Grapes of Wrath legkelendőbb sikere után Steinbeck Mexikóba ment, hogy a szabadúszó biológussal, Edward F. Ricketts-szel gyűjtse össze a tengeri élőlényeket, és a két férfi együttműködött a Sea of Cortez (Cortez tengere, 1941), a Kaliforniai-öböl állatvilágról szóló tanulmány megírásában. A második világháború idején Steinbeck írt néhány hatásos kormányzati propagandát, köztük a The Moon Is Down (Lement a hold, 1942), a norvégok regényét a nácik idején, és haditudósítóként is szolgált. Közvetlen háború utáni munkái – a Cannery Row (A kék öböl, 1945), a The Pearl (A gyöngyszem, 1947) és a The Wayward Bus (A szeszélyes autóbusz, 1947) – tartalmazták társadalomkritikájának ismerős elemeit, de lazább megközelítésűek és szentimentális hangvételűek.
Steinbeck későbbi írásai – köztük a Travels with Charley: In Search of America (Csatangolások Charleyval. Amerika nyomában, 1962), amely Steinbecknek az Egyesült Államokon áthaladó autóútja során szerzett tapasztalatairól szól – három lelkiismeretes kísérlettel tarkította, hogy megerősítse jelentős regényírói rangját: Burning Bright (Lángolás, 1950), East of Eden (Édentől keletre, 1952) és The Winter of Our Discontent (Rosszkedvünk tele, 1961). Kritikusok véleménye szerint egyik sem volt egyenlő korábbi teljesítményével. Az East of Eden című ambiciózus eposz egy kaliforniai farmer és két fia erkölcsi kapcsolatairól 1955-ben lett megfilmesítve. Steinbeck maga írta a forgatókönyvet The Pearl (1948) és The Red Pony című elbeszélései filmváltozataihoz (1949). Közvetlenül mozgóképekhez írt forgatókönyvei közül kiemelkedtek a Forgotten Village (1941) és a Viva Zapata! (1952).
Steinbeck hírneve leginkább az 1930-as években írt, proletár témájú naturalista regényein nyugszik; ezekben a művekben a leghatékonyabb a gazdag szimbolikus struktúrák felépítése, valamint a mitopoetikus és archetipikus tulajdonságok közvetítésére tett kísérletei szereplőiben.
