Élete
Munkássága
Johannes Andreas Grib Fibiger dán orvos, a Koppenhágai Egyetem anatómiai patológia professzora volt. 1926-ban fiziológiai és orvosi Nobel-díjat kapott „azon felfedezéséért, hogy a rák mesterségesen előidézhető”. Bebizonyította, hogy az általa Spiroptera carcinomának nevezett orsóféreg (de helyesen Gongylonema neoplasticum néven) gyomorrákot (laphámrák) okozhat patkányokban és egerekben. Kísérleti eredményeiről később bebizonyosodott, hogy téves következtetések voltak. Erling Norrby, aki a Svéd Királyi Tudományos Akadémia állandó titkáraként, valamint a Karolinska Intézet virológiai professzoraként és elnökeként szolgált, Fibiger Nobel-díját „a Karolinska Intézet egyik legnagyobb baklövésének” nyilvánította.
Miközben a Koppenhágai Egyetem Patológiai Anatómiai Intézetében dolgozott, Fibiger 1907-ben új orsóférgeket fedezett fel vadpatkányokból. Gyanította, hogy az orsóférgek felelősek a gyomorrákért ezekben a patkányokban. 1913-ban arról számolt be, hogy a hengeres férgekkel kísérletileg rákot válthat ki egészséges patkányokban. Felfedezését abban az időben „a kísérleti orvosláshoz való legnagyobb hozzájárulásnak” tekintették. 1926-ban fiziológiai és orvosi Nobel-díjra jelölték Katsusaburo Yamagiwával együtt, aki kísérleti úton karcinómát idézett elő úgy, hogy 1915-ben nyers kőszénkátrányt festett a nyulak fülének belső felületére. Ezt azonban érdemtelennek tartották, és az 1926. díjat nem adtak át. A következő évben egyedül Fibigert választották visszamenőleg az 1926-os Nobel-díjra.
Halála után független kutatások bebizonyították, hogy a G. neoplasticum nem tud rákot okozni. A Fibiger által termelt daganatok és rák az A-vitamin-hiány miatt alakultak ki. Fibiger adatainak történelmi újraértékelése feltárta, hogy összetévesztette a nem rákos daganatokat a rákos daganatokkal.
A diftériával kapcsolatos kutatási módszerét tekintik az orvostudományban fontos kutatási módszertannak, amelyet kontrollált klinikai vizsgálatnak neveznek. Hatékonyabb módszert dolgozott ki a baktériumok laboratóriumi körülmények között történő szaporítására. Felfedezte, hogy a diftéria bacilusnak (Corynebacterium diphtheriae) két különböző formája (törzs) létezik, amelyek két különböző tünetet produkálnak, amelyeket ma nasopharyngealis és bőr diftériának neveznek. A betegség ellen vérszérumot is készített.
1883-ban, 16 évesen letette érettségijét, és beiratkozott a Koppenhágai Egyetemre állat- és botanika szakra. Tanításból és laboratóriumi munkából tartotta fenn magát. 1883-ban szerzett diplomát. Orvosi tanfolyamon folytatta, majd 1890-ben szerzett orvosi diplomát. Néhány hónapig orvosként dolgozott különböző kórházakban, valamint tovább tanult Berlinben Robert Koch és Emil Adolf von Behring kezei alatt. 1891 és 1894 között C. J. Salomonsen asszisztense volt a Koppenhágai Egyetem Bakteriológiai Tanszékén. 1894-től csatlakozott a Dán Királyi Hadsereg Egészségügyi Hadtestéhez, ahol 1897-ig szolgált. Katonai szolgálata alatt fejezte be a diftéria bakteriológiájának kutatása című doktori értekezését. A Koppenhágai Egyetemen 1895-ben doktorált. A diftériakutatást a koppenhágai Blegdamshospitaletben folytatta fiatal orvosként. 1897-ben a Koppenhágai Egyetem Patológiai Anatómiai Intézetére nevezték ki. 1900-ban professzorrá, végül igazgatójává léptették elő. 1890 és 1905 között a hadsereg Klinikai Bakteriológiai Laboratóriumának igazgatója, a Honvédség Központi Laboratóriumának igazgatója, valamint a Honvédségi Egészségügyi Szolgálat konzultáns orvosa.
Fibiger szívleállásban halt meg Koppenhágában, 1928. január 30-án.
